2001.
július 2. hétfő
Az egész stáb reggel óta lázban ég. Mindenki vadul csomagol,
dagadoznak a sporttáskák és hátizsákok, szép rendben egymásra
fekszik póló, rövidnadrág, naptej és törülköző. Mindenki izgatottan
várja az indulást, hogy megkezdhessük a harmadik forgatási etapot
Ozorán.
Finom kacsacomb vár minket a Pipó kávézóban.
2001. július 3. kedd
A húszadik forgatási nap. Friss lendülettel vág neki a stáb
az inzertnapnak. Először a Bezerédi utcában és környékén rögzítik
a különböző vágóképeket Cseklik bácsiról és az őt kísérő "szimfonikus
zenekarról", libákról, kutyákról, bogarakról, magasfeszültségű
távvezetékről. Szépen apad az amúgy öt oldalas inzertlista.
Felmerül azonban egy-két komoly gond: a mára tervezett legelő-inzertek
meghiúsulnak, mivel a lovaskocsi gazdája az egyik derest fekete
lóra cserélte. Mivel az eredetit a gyártás sehogy sem tudja
előkeríteni - azt már az is elcserélte, akivel az általunk ismert
gazda elcserélte, stb.-.
Az ebédszünetben ránk zúduló frissítő nyári zápor után a nagymama
házához költözünk, hogy felvegyük az ebédfőzés fázisait. Mivel
eldőlt már, hol készül majd a malmos jelenet, az onnan származó
lisztből készülhet a nokedli. Szegény Király néniék nem nagyon
örülnek a "soron kívüli" szereplésnek, eltart egy
ideig, míg végre megbékélnek azzal, hogy ismét felfordulást
csinálunk a házukban. Aztán kezdődhet a főzőcske: felvesszük,
ahogy keveri a nokedlit, vágja a hagymát, kopasztja a csirkét,
végül a kész pörköltről készítünk egy-két inzertet.
Aztán a földrengéshez szétrombolunk egy téglarakást, és már
vége is a napnak.
Kiderül, hogy a makróhoz szükséges lencse teljesen használhatatlan,
nem is biztos, hogy sikerültek a jelenetek, holnapra új optika
kell Pestről.
2001.
július 4. szerda
Ismét inzertek sorozata. Amíg a Pestről érkező makróra várunk
felveszünk néhány közelit Jimmy egyik kedveséről, a minden szemérmét
félretevő emséről, valamint a vele egy baromfiudvarban lakó
állatokról (többek között egy kiscicáról, aki - úgy látszik
- filmezésre született, mert háromszor is megismételte azt a
mosakodási jelenetet, amire azt gondolnánk, hogy elsőre is nehéz
lenne rávenni) valamint egy nyikorgó kapuról. Lefelé menet sebtében
felvettünk egy másik földrengés inzertet, ahogy a kötélen száradó
fekete ruhák leszakadnak. Kiálltunk kicsit a főtérre is gólya-lesre,
hátha épp akkor szándékozna hazaérkezni az a gólya, akit fel
akarunk venni… persze ez egyáltalán nem így történt.
Még délelőtt kiásták azt a gödröt, ahová megépülhet a fahrtsín,
hogy fel tudjuk venni a snittet a régi temetőben, amit majd
a trükkösök használnak a síron kinövő virág megrajzolásához.
Jól halad a munka, mindenki pontosan végzi végre a feladatát,
így, úgy néz ki, a vártnál is több inzertet fel tudunk venni.
Mikorra megérkezett a megjavított lencse, az ebédszüneten is
túl volt a stáb és átállt a Gigi kocsmához a csurranó pálinka
felvételére. Utána azonnal a varrodába siettünk, hogy az ott
elmaradt inzerteket is felvegyük: mindenféle varrógépalkatrészről,
pörgő-mozgó izgalmakról. Sötétedéskor kiköltözünk a pásztortanyához,
hogy újra felvehessük a májusban már megkísérelt snittet, ahogy
szép lassan lecsúszunk a föld alá a vakondcsaládhoz.
2001.
július 5. csütörtök
Esik az eső. Pedig ma került volna sor a learatott búza szállításának
felvételére. A reggelinél azonnal át kell szervezni a mai napra
az összes olyan jelenetet, ami borús időben vagy fedett térben
játszódik. Összeül a válságstáb és kidolgozza a lehetséges menetet.
Még a Pipó kávéházban elkészül néhány belső inzert, a tegnapi
varrodából maradt közeli Ica néniről, aztán irány Jimmy ólja,
akinek hazamenetelét meg kell ismételni. (Az előző etapban készült
felvétel sajnos nem lett éles.)
Mire Jimmyvel végzünk, szerencsére a nap is kisüt, úgyhogy folytathatjuk
az eredetileg mára tervezett jelenetekkel - a teherautót és
a traktort kivéve.
Először a méhészetbe megyünk (egy másikba, ami nincs annyira
messze), hogy ott felvegyük a földrengés közben zuhanó méheket
- ötszörös tempóban, hogy aztán normálisan lassított képeket
lássunk a vásznon. A méheket békák követik - az ugrást fel kell
vennünk közeliben is, mivel az eddig felvett ugrásokból a vágásnál
világosan látszott, hogy semmi nem látszik. Épp mire a béka
berakására kerülne a sor, megérkezik Huszák Péter, az állatidomár,
és az egész stáb fellélegzik, hogy nem neki kell tartani a gusztustalan
állatot.
Huszák Péter egyébként a gólyát hozta, akinek válla fölül látjuk
majd az első kocsmajelenetben tekéző férfiakat. Míg a darus
kocsi (ami felviszi Kelét fészkestül + kamerástul és operatőröstül
a magasba) beáll, felveszünk egy-két inzertet a kisöregről.
A gólyás felvétel mindenkit lázba hoz, az egész stáb a daru
alól lesi a magasban történő izgalmakat.
A kocsma utána legelő következik, de az koránt sem megy olyan
zökkenőmentesen, mint az eddigiek. Kiderül ugyanis, hogy egy
hasonló, de egészen más kocsi érkezik a két fehér lóval - mivel
a már beforgatott kocsi tulajdonosa nem volt hajlandó odaadni
a kocsiját, ha az cigányok lova után van kötve. De ez még nem
minden: nincs kint annyi kanna, amennyi kellene, sőt, a másik
csövet sem kérték el a szivattyúhoz. Kényszerű várakozás közben
inzerteket veszünk a szivattyúról, majd úgy rendezzük a kocsit
és a kamerát, hogy ez a sok baki ne legyen észrevehető, és a
lebukó nap utolsó sugarainál felvesszük a távozó lovaskocsit.
Hátra van viszont még a földrengés, mikor is a gémeskút kidől.
A gyártásvezető halált megvető bátorsággal szereli szét a daruról
a gémeskutat, és tesz a két hatalmas fát rögzítő fém stift helyett
egy seprűnyelet. Így egyetlen lökésre gyönyörűen bulik szét
a gémeskút, csak az az egy baj, hogy a gyártásvezető nem ér
ki idejében a képből, a felvételt meg kell ismételni. Már majdnem
teljesen sötét van, mikor újra foroghat a kamera. Gyönyörűen
dől össze a kút - ha látszik majd még egyáltalán valami a sötétben.
(…) Végül a gyártás ismét halált megvető bátorsággal visszaeszkábálja
a fém stiftet a kútba.
2001.
július 6. péntek
Reggel még mindenki boldog. Kezdés csak délben. Ma van ugyanis
a lakodalmi jelenet, ami éjfélig van diszponálva. Fél négyig,
az ebédig slag-inzerteket veszünk a Pipó udvarán, aztán átköltözünk
a Gigihez az elmaradt temetési inzertek felvételére. Közben
Kneisz József, a falu mindenese, a legfőbb segítségünk elkészíti
azt a preparált tűzoltócsövet, ami szintén a slag-inzertekhez
szükséges.
A lakodalom.
A szereplők legnagyobb része éjfél körül már legszívesebben
hazamenne aludni. - Hát igen, pár órája még kiváltságosoknak
érezték magukat, hogy beléphetnek a tsz étkezdébe, de azt nem
kalkulálták bele, hogy ha egyszer bent vannak, kimenni már nem
lehet... - Rettentő iramban megy a munka, és rekordok könyvébe
illő a ma esti teljesítmény: kb. 40 átállás, amibe nem számítottuk
be azokat, amikor csak néhány métert ment hátrébb a kamera.
Tizenegy óra tájban a rendező és az operatőr kisebb szakmai
vitába bonyolódik: a rendező elképzelése szerint a jelenet (ahogy
az egész film is) nagy totálokból és szűk közelikből áll össze,
az operatőr viszont azon az állásponton van, hogy szükség volna
szűkebb totálokra is a megfelelő térhatáshoz. Majdnem vita lesz
a nézeteltérésből (ez most szóvicc is... a szerk.), aztán a
rendező úgy dönt, baj semmiképpen sem lehet egy-két plusz snittből
- és nem is lett.
Éjfél körül megérkezik Balatoni Kati is, akit siófoki fellépéséről
hoznak egyenesen a forgatásra, hogy elénekelhesse a film záródalát.
Addigra a szereplők legnagyobb részét hazaengedjük.
Hajnali 2 óra körül végzünk a mai forgatással. (A túlóráért
ismét kisebb csatákat kellett vívni a gyártással...) Szerencsére
bőven maradt húsleves, így levezetésképpen megvacsorázunk még
a "romok között". Fárasztó, de nagyon szép munka volt
a mai. De az este legszebb jelenete mindenképpen az volt, mikor
a munka végeztével a rendező és az operatőr a teljes szétesés
határán, csak úgy, reflexből egymás nyakába borult.
2001.
július 7. szombat
Tízes kezdés... Reggel óta épül az összedöntendő stég és bódé
a horgásztónál. Délig a rétre megyünk Mari nénivel, hogy ott
csigákat és gyöngytyúkokat riogasson - a kedvünkért. Sajnos,
a gyöngytyúk még Mari néninél is hisztisebb, és sehogy sem akar
a fán maradni. Az asszisztens, a felvételvezető és a rendező
nem ússza meg anélkül, hogy szegény madár jelét ne adja nemtetszésének
- pont az ő ruhájukon. Azért sikerül, egyelőre minden a terv
szerint megy, de érezni, hogy mindenki rettenetesen fáradt.
Egy óra körül a horgásztóhoz megyünk, hogy újra felvegyük az
előző etapban már rögzített, de a vágóasztalon használhatatlannak
bizonyult helyszínelést és a földrengésinzerteket: a stéget
és a bódét. Az eredetileg kiválasztott helyszínre váratlanul
megérkezik a tulaj, aki nem hajlandó lemondani a szombat délutáni
horgászásról a kedvünkért. Ezért az egész jelenetet át kell
költöztetni a tó túlsó oldalára. A kamera helyét egy kb. fél
négyzetméteres száraz részen sikerült megtalálni, csónakkal
(amit ismét lapáttal és ásóval evez a két gyártási ember) hordják
át a kamerát, nyersanyagot, a rendezőt, operatőrt és fókuszpullert.
Kiderül, a víz annyira békanyálas, hogy a kamerában inkább rétnek
látszik, ezért le kell halászi a felszínt. A horgásztó vezetője
hamar remek "fölözőeszközt" készít faágakból, és a
gyártás óvatosan eltávolítja a vékony zöld réteget. (Ezt a felvétel
során többször meg kell ismételni, mivel a széljárás nem kedvez
nekünk, mindig visszatereli a békanyálat.)
Este hatra végzünk, mikorra pedig már a következő ZIL-es jelenettel
is végeznünk kellett volna.
Ott szerencsére gyorsabban mennek a dolgok, bár a lány (a tegnap
esti menyasszony), aki a teherautót vezeti, nem bizonyul annyira
jártasnak a dologban, mint azt az apja és egyéb falubeliek állították.
Azért összejön a dolog: a falubeliek egyike, a fogatás alatt
nagyon hasznos munkát végző Kneisz Józsi Ildi lábaihoz hasal
a ZIL padlójára, és ott nyomja a pedálokat, amiket a lány alig
ér el a lábával.
Eddigre már a léghajósok is megérkeznek, és kedvezőnek ítélik
a széljárást egy felszálláshoz. A fényviszonyok is pont megfelelőek
lennének, de mire kiérünk a felszállás helyszínére, felerősödik
a szél. A repülést holnap hajnalra halasztják.
Gyorsan átköltözünk a domboldalra, ahonnan lelátunk az úton
elhaladó IFÁ-ra, miközben Gyula néni, a menyasszony filmbeli
anyukája kapálja a szőlőt az előtérben. A színhely gyönyörű,
sőt, egy botsáska inzertet is felveszünk, de mire minden együtt
áll, nem elég már a fény.
2001. július 8. vasárnap
A vasárnap nyolcadikákat mostantól valószínűleg a filmtörténet
nagy szerencsétlen napjaiként fogják számon tartani (amiket
az utána való héten már tényleg csak egy péntek tizenharmadika
követhet, ami viszont már az egész emberiségre nézve veszélyes
és szerencsétlenséget hozó). A mai történések a dolgok olyan
mennyiségű balul kiütését tartalmazzák, hogy a gyengébb idegzetű
olvasók inkább ugorják át a mai napot. A kollégáknak pedig csak
azt tudom tanácsolni az egész stáb nevében: kerüljék a vasárnap
nyolcadikákat.
Mikor a rendező és az operatőr hajnali háromkor felébred, hogy
a léghajóval a falu fölé emelkedjenek, még nem is sejtik, hogy
az a néhány perc, amikor élet és halál között egy magasfeszültségű
vezeték felé zuhannak majd, az csupán azért volt, hogy a nap
hátralévő részében újra és újra fel tudják majd idézni emlékezetükben
az életveszélyt, és minden mást csekélységként, a sors fintoraként
tudjanak átélni - amivel nagyon megkönnyítik majd maguknak a
nap eseményeinek elviselését.
A Javelinesek 8-ra érkeznek, hogy felvegyük az aratást, a rendőr
útját és a maradék időben néhány kisebb, elmaradt jelenetet,
pl. Gyula néni tegnap elmaradt kapálását a szőlőben.
A szorongóbb típusú stábtagok egész éjjel az eget lesték, esni
fog-e, vagy arathatunk. Hogy a Sors megóvja őket az öröm hirtelen
jövő nagy megrázkódtatásától, még délelőtt 10 körül is hatalmas
fekete felhők úsztak át az égen. "Dramatikus egünk lesz",
hajtogatta az operatőr, így leplezendő egyre növő kétségbeesését.
Mire a krán felépült, szerencsére a nap is kisütött, mindenki
megnyugodott, mehet a felvétel. Megérkeznek az őzikék is: Rudi
és Bambi, beáll a hatalmas Dominator (gy.k.:aratógép) és a ZIL
is, amit ismét Ildi vezet a lábainál hasaló Kneisz Jóskával.
Innentől kezdve a történéseket felsorolásszerűen folytatom,
csak a puszta tényeket rögzítem, minden kommentár nélkül, hogy
ne kelljen ismét megküzdenem a feltoluló emlékekkel...
- Bambit rettentően izgatja, mi az a nagy zörgő izé az orra
előtt, amiben ott egy másik, rá hasonlító őzike.
- A ZIL minden egyes indulására 50% esély van, azaz vagy elindul,
vagy nem.
- A Dominátor ahol már végigment, ott többé búza nem marad,
az egész kránnak át kell állnia (kb.1 óra).
Ezek azonban csak a jelenet nehézségéből adódó buktatók, amiket
egy idő után, a Dominátor végleges tevékenykedésétől eltekintve,
megoldottunk. Ekkor jöttek azonban azok a nehézségek, amikre
nem számítottunk.
A snitt második felvételre sikerült. Azaz, csak sikerült volna,
de belátszott az egyik kolléga.
Újabb átállás, újabb másfél óra.
A következő felvétel is sikeresnek lett volna mondható (azaz:
Bambi a helyén, Zil beindul, Dominator jó helyre spricceli a
magokat...), ha nem látszik be a krán lába.
Újabb átállás, újabb másfél óra.
Az átállások közben néhány inzert készül a Dominátor munkájáról.
Legalább valami hasznos is legyen...
A következő felvétel már nem mondható sikeresnek, a Javelin
átfordulása nem sikerült megfelelően.
Megtelik a Zil magokkal, újabb másfél óra, míg a malomban lelapátolják.
Megtelik a Dominátor is, újabb óra, míg áttölt egy kamionba.
Újabb átállás, újabb másfél óra.
Ha legalább nem lenne negyven fok...
Ha legalább több lenne, mint egy fa, mely árnyékot nyújt...
Az utolsó lehetőség a mai nap folyamán. Egy óra múlva lemegy
a nap.
Az átfordulás nem a legtökéletesebb, de azt mondhatjuk, sikerült...
amíg a fókuszpuller nem közli: nem működött a távirányítós élességhúzó,
az egész felvétel életlen.
Ez volt a kegyelemdöfés. Újabb átállásra nincs idő. A nap másik
előkészített jelenetét lemondjuk, inzertnapra kerül, pedig bonyolult
snitt. A javelines stáb romokban. Hasonlóan hozzánk... Az egyetlen
dolog, amivel a jelenet megmenthető, ha felveszünk néhány közelit,
és vágjuk a snittet.
Szóhoz sem jutunk. Mindenki némán pakol. Néhány munkatárs vállon
veregeti a rendezőt.
Ez volt az utolsó napunk itt. Viszlát Ozora.
2001. július 9. hétfő
Bizonyos, nem éppen ésszerű okoknál fogva ez az egyetlen pihenőnap
a Pest-környéki forgatások megkezdése előtt. A gyártási asszisztens,
a rendező és az operatőr azonban úgy dönt, mit nekik pihenés,
ők legszívesebben helyszínelnének. (Persze, az is kínos lett
volna, ha inkább a pihenést választják, akkor ugyanis nem tudták
volna, hol is forogjon holnap a kamera.)
Hogy egy pillanatra se unatkozzanak, felszaladnak még az operatőrhöz
szoros rokoni szálakkal kapcsolódó trükkmesterhez, hogy holnapra
készítsen nekik egy vízihullát. Az sztoikus nyugalommal veszi
tudomásul a dolgot, és még az éjjel elkészíti a kívánt szereplőt.
Nem kétséges, hogy a többi stábtag sem lustálkodással töltötte
az időt, mindenki alig várta, hogy ismét találkozhasson egymással,
ismét menjen a munka.
2001. július 10. kedd
Tízkor kezdünk az állatkertben. A pesti levegő mindenkinek jót
tett. Csupa mosolygó arc, csupa tiszta póló, frissen mosott
haj, mindenütt előkerültek az új szandálok, tornacipők, a trendi
farmerek és élére vasalt zoknik. Kivirultunk.
Ennek megfelelően megy a munka is. A Harcsa fantasztikus tehetséggel
úszik, kapja be a békát, a májat, a horgot... de a statiszták,
a pontyok, busák, kiscsigák, vízipókok, krokodilok, piranják,
cápák és egyéb népségek is hihetetlen rutinnal játszanak; még
a frissen készült vízihulla is megcsillantja tehetségét egy
rövid snitt erejéig. A horogra akasztott máj is olyan fenségesen
lebeg ebben a fura, szürkészöld fényben, mintha valami Grünewald
vagy Bosch alak elevenedett volna meg az állatkert "Vízparti
élet" nevű aluljárójában. Gyönyörűséges víz alatti világ
születhet ebből majd a vásznon.
Délután még elkészül néhány rovar inzert a lámparaktár melletti
fűben.
Végre egy jó nap.
2001.
július 11. szerda
Gödöllő határában egy óvoda épületében rendezik be a Magyar
Televízió kellékesei a kesernyési rendőrséget. Megérkeznek Ozoráról
a szükséges szereplők is: a rendőr, a postás és Annuska is.
A jelenetben szükségünk lesz három statisztára, akik szintén
megérkeznek a helyszínre. Szépen haladunk a munkával, mindenki
jókedvvel dolgozik. Elég sok snittre lesz szükség ahhoz, hogy
összeálljon a jelenet, hiszen itt kell mindennek kiderülnie,
itt érnek össze a szálak.
A nap első igazán rossz élménye az étterem, ahol megpróbálnak
minket átvágni az ebédhez fogyasztott italokkal. Innentől kezdve
viszont minden borulni látszik.
Újabb versenyfutás kezdődik az idővel. Hamar kiderül, hogy nem
fogunk beleférni nem hogy a kitűzött munkaidőbe, de a használható
fénybe sem. Roham tempóban megpróbálunk felvenni minden kulcsfontosságú
snittet, próbálunk mérlegelni, mi az, ami kevésbé fontos, de
sok minden, sok fontos közeli még így is kimarad. Ezt a jelenetet
valószínűleg csak a vágóasztalon lehet majd összefoltozni. Reméljük,
sikerül.
2001. július 12. csütörtök
Az utolsó forgatási nap - szeptemberig. Nem így terveztük, holnap
még várna ránk a terepasztal és a reptér, de mivel a terepasztal
főszereplője, a vakond ma reggel úgy döntött, nem kívánja folytatni
földi (alatti) pályafutását, így gyors mérlegelés után a holnapi
forgatást szeptemberre halasztjuk. Akkor még egy napot úgyis
el kell töltenünk Ozorán.
Ma a malomban kezdünk, Soroksári út, Ferencvárosi Malom.
Utána az Algyógyi úti műteremben folytatjuk a munkát, néhány
megmaradt inzert felvételével.
Este pezsgőt bont a stáb. Hiányozni fogtok, fiúk!
2001. július 13. péntek
A rendező és az operatőr a MOKÉP-ben találkozik a producerrel.
Megbeszélik a történteket, és a producer beleegyezik a következő
etapban egy second-unite felkérésébe, akik a gólya repülését
és különböző természetfilmes inzerteket rögzítenek majd.
2001.
július 16. hétfő
Megkezdődik a vágás.
2001. július második fele
Vágás a Mafilm Média Centrumban, majd költözés a Quality Pictures
Avidjére, mert a Média Centrum gépén nem osztozik az időközben
vágási szakaszba ért Hídember című film. Rosszabb körülmények
között, rosszabb minőségű képpel, de időlimit nélkül dolgozhat
a vágó és a rendező. Egy hét is eltelik, mire átkerül az anyag
az egyik gépből a másikba. A rendező hagyja a vágót egyedül
dolgozni, mert kíváncsi, mit hoz ki a képekből az az alkotó,
aki nem vett részt a forgatáson. Biztatóan állnak össze a jelenetek,
de a munka nagyon lassúnak tűnik. Egyre több a személyes konfliktus
a két ember között: a vágó nem tud eltekinteni az utóbbi időkben
őt ért rossz élményektől, és ezt sajnos kivetíti erre a munkára
is; a rendező pedig nagyon türelmetlen, percről-percre az újabb
összevágott jeleneteket akarja látni. A kis szobában egyre rosszabb
a hangulat, az alkotók nagyon gyorsan elvesztik egymásba vetett
bizalmukat, miközben a filmmel semmi gond nincs, egyre szebb
és érdekesebb. Két hét munka után a rendező borít, majd másnap
egy kávéházi beszélgetés során, közös megegyezéssel abbahagyják
a közös munkát. Nagy szomorúság, mert együtt kezdtek neki ennek
a filmnek. A rendező nem tudja kinek ajánlja fel most a vágást.
vissza