2001. július 2. hétfő
Az egész stáb reggel óta lázban ég. Mindenki vadul csomagol, dagadoznak a sporttáskák és hátizsákok, szép rendben egymásra fekszik póló, rövidnadrág, naptej és törülköző. Mindenki izgatottan várja az indulást, hogy megkezdhessük a harmadik forgatási etapot Ozorán.
Finom kacsacomb vár minket a Pipó kávézóban.

2001. július 3. kedd
A húszadik forgatási nap. Friss lendülettel vág neki a stáb az inzertnapnak. Először a Bezerédi utcában és környékén rögzítik a különböző vágóképeket Cseklik bácsiról és az őt kísérő "szimfonikus zenekarról", libákról, kutyákról, bogarakról, magasfeszültségű távvezetékről. Szépen apad az amúgy öt oldalas inzertlista. Felmerül azonban egy-két komoly gond: a mára tervezett legelő-inzertek meghiúsulnak, mivel a lovaskocsi gazdája az egyik derest fekete lóra cserélte. Mivel az eredetit a gyártás sehogy sem tudja előkeríteni - azt már az is elcserélte, akivel az általunk ismert gazda elcserélte, stb.-.
Az ebédszünetben ránk zúduló frissítő nyári zápor után a nagymama házához költözünk, hogy felvegyük az ebédfőzés fázisait. Mivel eldőlt már, hol készül majd a malmos jelenet, az onnan származó lisztből készülhet a nokedli. Szegény Király néniék nem nagyon örülnek a "soron kívüli" szereplésnek, eltart egy ideig, míg végre megbékélnek azzal, hogy ismét felfordulást csinálunk a házukban. Aztán kezdődhet a főzőcske: felvesszük, ahogy keveri a nokedlit, vágja a hagymát, kopasztja a csirkét, végül a kész pörköltről készítünk egy-két inzertet.
Aztán a földrengéshez szétrombolunk egy téglarakást, és már vége is a napnak.
Kiderül, hogy a makróhoz szükséges lencse teljesen használhatatlan, nem is biztos, hogy sikerültek a jelenetek, holnapra új optika kell Pestről.

2001. július 4. szerda
Ismét inzertek sorozata. Amíg a Pestről érkező makróra várunk felveszünk néhány közelit Jimmy egyik kedveséről, a minden szemérmét félretevő emséről, valamint a vele egy baromfiudvarban lakó állatokról (többek között egy kiscicáról, aki - úgy látszik - filmezésre született, mert háromszor is megismételte azt a mosakodási jelenetet, amire azt gondolnánk, hogy elsőre is nehéz lenne rávenni) valamint egy nyikorgó kapuról. Lefelé menet sebtében felvettünk egy másik földrengés inzertet, ahogy a kötélen száradó fekete ruhák leszakadnak. Kiálltunk kicsit a főtérre is gólya-lesre, hátha épp akkor szándékozna hazaérkezni az a gólya, akit fel akarunk venni… persze ez egyáltalán nem így történt.
Még délelőtt kiásták azt a gödröt, ahová megépülhet a fahrtsín, hogy fel tudjuk venni a snittet a régi temetőben, amit majd a trükkösök használnak a síron kinövő virág megrajzolásához. Jól halad a munka, mindenki pontosan végzi végre a feladatát, így, úgy néz ki, a vártnál is több inzertet fel tudunk venni.
Mikorra megérkezett a megjavított lencse, az ebédszüneten is túl volt a stáb és átállt a Gigi kocsmához a csurranó pálinka felvételére. Utána azonnal a varrodába siettünk, hogy az ott elmaradt inzerteket is felvegyük: mindenféle varrógépalkatrészről, pörgő-mozgó izgalmakról. Sötétedéskor kiköltözünk a pásztortanyához, hogy újra felvehessük a májusban már megkísérelt snittet, ahogy szép lassan lecsúszunk a föld alá a vakondcsaládhoz.

2001. július 5. csütörtök
Esik az eső. Pedig ma került volna sor a learatott búza szállításának felvételére. A reggelinél azonnal át kell szervezni a mai napra az összes olyan jelenetet, ami borús időben vagy fedett térben játszódik. Összeül a válságstáb és kidolgozza a lehetséges menetet. Még a Pipó kávéházban elkészül néhány belső inzert, a tegnapi varrodából maradt közeli Ica néniről, aztán irány Jimmy ólja, akinek hazamenetelét meg kell ismételni. (Az előző etapban készült felvétel sajnos nem lett éles.)
Mire Jimmyvel végzünk, szerencsére a nap is kisüt, úgyhogy folytathatjuk az eredetileg mára tervezett jelenetekkel - a teherautót és a traktort kivéve.
Először a méhészetbe megyünk (egy másikba, ami nincs annyira messze), hogy ott felvegyük a földrengés közben zuhanó méheket - ötszörös tempóban, hogy aztán normálisan lassított képeket lássunk a vásznon. A méheket békák követik - az ugrást fel kell vennünk közeliben is, mivel az eddig felvett ugrásokból a vágásnál világosan látszott, hogy semmi nem látszik. Épp mire a béka berakására kerülne a sor, megérkezik Huszák Péter, az állatidomár, és az egész stáb fellélegzik, hogy nem neki kell tartani a gusztustalan állatot.
Huszák Péter egyébként a gólyát hozta, akinek válla fölül látjuk majd az első kocsmajelenetben tekéző férfiakat. Míg a darus kocsi (ami felviszi Kelét fészkestül + kamerástul és operatőröstül a magasba) beáll, felveszünk egy-két inzertet a kisöregről. A gólyás felvétel mindenkit lázba hoz, az egész stáb a daru alól lesi a magasban történő izgalmakat.
A kocsma utána legelő következik, de az koránt sem megy olyan zökkenőmentesen, mint az eddigiek. Kiderül ugyanis, hogy egy hasonló, de egészen más kocsi érkezik a két fehér lóval - mivel a már beforgatott kocsi tulajdonosa nem volt hajlandó odaadni a kocsiját, ha az cigányok lova után van kötve. De ez még nem minden: nincs kint annyi kanna, amennyi kellene, sőt, a másik csövet sem kérték el a szivattyúhoz. Kényszerű várakozás közben inzerteket veszünk a szivattyúról, majd úgy rendezzük a kocsit és a kamerát, hogy ez a sok baki ne legyen észrevehető, és a lebukó nap utolsó sugarainál felvesszük a távozó lovaskocsit.
Hátra van viszont még a földrengés, mikor is a gémeskút kidől. A gyártásvezető halált megvető bátorsággal szereli szét a daruról a gémeskutat, és tesz a két hatalmas fát rögzítő fém stift helyett egy seprűnyelet. Így egyetlen lökésre gyönyörűen bulik szét a gémeskút, csak az az egy baj, hogy a gyártásvezető nem ér ki idejében a képből, a felvételt meg kell ismételni. Már majdnem teljesen sötét van, mikor újra foroghat a kamera. Gyönyörűen dől össze a kút - ha látszik majd még egyáltalán valami a sötétben. (…) Végül a gyártás ismét halált megvető bátorsággal visszaeszkábálja a fém stiftet a kútba.

2001. július 6. péntek
Reggel még mindenki boldog. Kezdés csak délben. Ma van ugyanis a lakodalmi jelenet, ami éjfélig van diszponálva. Fél négyig, az ebédig slag-inzerteket veszünk a Pipó udvarán, aztán átköltözünk a Gigihez az elmaradt temetési inzertek felvételére. Közben Kneisz József, a falu mindenese, a legfőbb segítségünk elkészíti azt a preparált tűzoltócsövet, ami szintén a slag-inzertekhez szükséges.
A lakodalom.
A szereplők legnagyobb része éjfél körül már legszívesebben hazamenne aludni. - Hát igen, pár órája még kiváltságosoknak érezték magukat, hogy beléphetnek a tsz étkezdébe, de azt nem kalkulálták bele, hogy ha egyszer bent vannak, kimenni már nem lehet... - Rettentő iramban megy a munka, és rekordok könyvébe illő a ma esti teljesítmény: kb. 40 átállás, amibe nem számítottuk be azokat, amikor csak néhány métert ment hátrébb a kamera.
Tizenegy óra tájban a rendező és az operatőr kisebb szakmai vitába bonyolódik: a rendező elképzelése szerint a jelenet (ahogy az egész film is) nagy totálokból és szűk közelikből áll össze, az operatőr viszont azon az állásponton van, hogy szükség volna szűkebb totálokra is a megfelelő térhatáshoz. Majdnem vita lesz a nézeteltérésből (ez most szóvicc is... a szerk.), aztán a rendező úgy dönt, baj semmiképpen sem lehet egy-két plusz snittből - és nem is lett.
Éjfél körül megérkezik Balatoni Kati is, akit siófoki fellépéséről hoznak egyenesen a forgatásra, hogy elénekelhesse a film záródalát. Addigra a szereplők legnagyobb részét hazaengedjük.
Hajnali 2 óra körül végzünk a mai forgatással. (A túlóráért ismét kisebb csatákat kellett vívni a gyártással...) Szerencsére bőven maradt húsleves, így levezetésképpen megvacsorázunk még a "romok között". Fárasztó, de nagyon szép munka volt a mai. De az este legszebb jelenete mindenképpen az volt, mikor a munka végeztével a rendező és az operatőr a teljes szétesés határán, csak úgy, reflexből egymás nyakába borult.

2001. július 7. szombat
Tízes kezdés... Reggel óta épül az összedöntendő stég és bódé a horgásztónál. Délig a rétre megyünk Mari nénivel, hogy ott csigákat és gyöngytyúkokat riogasson - a kedvünkért. Sajnos, a gyöngytyúk még Mari néninél is hisztisebb, és sehogy sem akar a fán maradni. Az asszisztens, a felvételvezető és a rendező nem ússza meg anélkül, hogy szegény madár jelét ne adja nemtetszésének - pont az ő ruhájukon. Azért sikerül, egyelőre minden a terv szerint megy, de érezni, hogy mindenki rettenetesen fáradt.
Egy óra körül a horgásztóhoz megyünk, hogy újra felvegyük az előző etapban már rögzített, de a vágóasztalon használhatatlannak bizonyult helyszínelést és a földrengésinzerteket: a stéget és a bódét. Az eredetileg kiválasztott helyszínre váratlanul megérkezik a tulaj, aki nem hajlandó lemondani a szombat délutáni horgászásról a kedvünkért. Ezért az egész jelenetet át kell költöztetni a tó túlsó oldalára. A kamera helyét egy kb. fél négyzetméteres száraz részen sikerült megtalálni, csónakkal (amit ismét lapáttal és ásóval evez a két gyártási ember) hordják át a kamerát, nyersanyagot, a rendezőt, operatőrt és fókuszpullert. Kiderül, a víz annyira békanyálas, hogy a kamerában inkább rétnek látszik, ezért le kell halászi a felszínt. A horgásztó vezetője hamar remek "fölözőeszközt" készít faágakból, és a gyártás óvatosan eltávolítja a vékony zöld réteget. (Ezt a felvétel során többször meg kell ismételni, mivel a széljárás nem kedvez nekünk, mindig visszatereli a békanyálat.)
Este hatra végzünk, mikorra pedig már a következő ZIL-es jelenettel is végeznünk kellett volna.
Ott szerencsére gyorsabban mennek a dolgok, bár a lány (a tegnap esti menyasszony), aki a teherautót vezeti, nem bizonyul annyira jártasnak a dologban, mint azt az apja és egyéb falubeliek állították. Azért összejön a dolog: a falubeliek egyike, a fogatás alatt nagyon hasznos munkát végző Kneisz Józsi Ildi lábaihoz hasal a ZIL padlójára, és ott nyomja a pedálokat, amiket a lány alig ér el a lábával.
Eddigre már a léghajósok is megérkeznek, és kedvezőnek ítélik a széljárást egy felszálláshoz. A fényviszonyok is pont megfelelőek lennének, de mire kiérünk a felszállás helyszínére, felerősödik a szél. A repülést holnap hajnalra halasztják.
Gyorsan átköltözünk a domboldalra, ahonnan lelátunk az úton elhaladó IFÁ-ra, miközben Gyula néni, a menyasszony filmbeli anyukája kapálja a szőlőt az előtérben. A színhely gyönyörű, sőt, egy botsáska inzertet is felveszünk, de mire minden együtt áll, nem elég már a fény.

2001. július 8. vasárnap
A vasárnap nyolcadikákat mostantól valószínűleg a filmtörténet nagy szerencsétlen napjaiként fogják számon tartani (amiket az utána való héten már tényleg csak egy péntek tizenharmadika követhet, ami viszont már az egész emberiségre nézve veszélyes és szerencsétlenséget hozó). A mai történések a dolgok olyan mennyiségű balul kiütését tartalmazzák, hogy a gyengébb idegzetű olvasók inkább ugorják át a mai napot. A kollégáknak pedig csak azt tudom tanácsolni az egész stáb nevében: kerüljék a vasárnap nyolcadikákat.
Mikor a rendező és az operatőr hajnali háromkor felébred, hogy a léghajóval a falu fölé emelkedjenek, még nem is sejtik, hogy az a néhány perc, amikor élet és halál között egy magasfeszültségű vezeték felé zuhannak majd, az csupán azért volt, hogy a nap hátralévő részében újra és újra fel tudják majd idézni emlékezetükben az életveszélyt, és minden mást csekélységként, a sors fintoraként tudjanak átélni - amivel nagyon megkönnyítik majd maguknak a nap eseményeinek elviselését.
A Javelinesek 8-ra érkeznek, hogy felvegyük az aratást, a rendőr útját és a maradék időben néhány kisebb, elmaradt jelenetet, pl. Gyula néni tegnap elmaradt kapálását a szőlőben.
A szorongóbb típusú stábtagok egész éjjel az eget lesték, esni fog-e, vagy arathatunk. Hogy a Sors megóvja őket az öröm hirtelen jövő nagy megrázkódtatásától, még délelőtt 10 körül is hatalmas fekete felhők úsztak át az égen. "Dramatikus egünk lesz", hajtogatta az operatőr, így leplezendő egyre növő kétségbeesését. Mire a krán felépült, szerencsére a nap is kisütött, mindenki megnyugodott, mehet a felvétel. Megérkeznek az őzikék is: Rudi és Bambi, beáll a hatalmas Dominator (gy.k.:aratógép) és a ZIL is, amit ismét Ildi vezet a lábainál hasaló Kneisz Jóskával.
Innentől kezdve a történéseket felsorolásszerűen folytatom, csak a puszta tényeket rögzítem, minden kommentár nélkül, hogy ne kelljen ismét megküzdenem a feltoluló emlékekkel...
- Bambit rettentően izgatja, mi az a nagy zörgő izé az orra előtt, amiben ott egy másik, rá hasonlító őzike.
- A ZIL minden egyes indulására 50% esély van, azaz vagy elindul, vagy nem.
- A Dominátor ahol már végigment, ott többé búza nem marad, az egész kránnak át kell állnia (kb.1 óra).
Ezek azonban csak a jelenet nehézségéből adódó buktatók, amiket egy idő után, a Dominátor végleges tevékenykedésétől eltekintve, megoldottunk. Ekkor jöttek azonban azok a nehézségek, amikre nem számítottunk.
A snitt második felvételre sikerült. Azaz, csak sikerült volna, de belátszott az egyik kolléga.
Újabb átállás, újabb másfél óra.
A következő felvétel is sikeresnek lett volna mondható (azaz: Bambi a helyén, Zil beindul, Dominator jó helyre spricceli a magokat...), ha nem látszik be a krán lába.
Újabb átállás, újabb másfél óra.
Az átállások közben néhány inzert készül a Dominátor munkájáról. Legalább valami hasznos is legyen...
A következő felvétel már nem mondható sikeresnek, a Javelin átfordulása nem sikerült megfelelően.
Megtelik a Zil magokkal, újabb másfél óra, míg a malomban lelapátolják.
Megtelik a Dominátor is, újabb óra, míg áttölt egy kamionba.
Újabb átállás, újabb másfél óra.
Ha legalább nem lenne negyven fok...
Ha legalább több lenne, mint egy fa, mely árnyékot nyújt...
Az utolsó lehetőség a mai nap folyamán. Egy óra múlva lemegy a nap.
Az átfordulás nem a legtökéletesebb, de azt mondhatjuk, sikerült... amíg a fókuszpuller nem közli: nem működött a távirányítós élességhúzó, az egész felvétel életlen.
Ez volt a kegyelemdöfés. Újabb átállásra nincs idő. A nap másik előkészített jelenetét lemondjuk, inzertnapra kerül, pedig bonyolult snitt. A javelines stáb romokban. Hasonlóan hozzánk... Az egyetlen dolog, amivel a jelenet megmenthető, ha felveszünk néhány közelit, és vágjuk a snittet.
Szóhoz sem jutunk. Mindenki némán pakol. Néhány munkatárs vállon veregeti a rendezőt.
Ez volt az utolsó napunk itt. Viszlát Ozora.

2001. július 9. hétfő
Bizonyos, nem éppen ésszerű okoknál fogva ez az egyetlen pihenőnap a Pest-környéki forgatások megkezdése előtt. A gyártási asszisztens, a rendező és az operatőr azonban úgy dönt, mit nekik pihenés, ők legszívesebben helyszínelnének. (Persze, az is kínos lett volna, ha inkább a pihenést választják, akkor ugyanis nem tudták volna, hol is forogjon holnap a kamera.)
Hogy egy pillanatra se unatkozzanak, felszaladnak még az operatőrhöz szoros rokoni szálakkal kapcsolódó trükkmesterhez, hogy holnapra készítsen nekik egy vízihullát. Az sztoikus nyugalommal veszi tudomásul a dolgot, és még az éjjel elkészíti a kívánt szereplőt.
Nem kétséges, hogy a többi stábtag sem lustálkodással töltötte az időt, mindenki alig várta, hogy ismét találkozhasson egymással, ismét menjen a munka.

2001. július 10. kedd
Tízkor kezdünk az állatkertben. A pesti levegő mindenkinek jót tett. Csupa mosolygó arc, csupa tiszta póló, frissen mosott haj, mindenütt előkerültek az új szandálok, tornacipők, a trendi farmerek és élére vasalt zoknik. Kivirultunk.
Ennek megfelelően megy a munka is. A Harcsa fantasztikus tehetséggel úszik, kapja be a békát, a májat, a horgot... de a statiszták, a pontyok, busák, kiscsigák, vízipókok, krokodilok, piranják, cápák és egyéb népségek is hihetetlen rutinnal játszanak; még a frissen készült vízihulla is megcsillantja tehetségét egy rövid snitt erejéig. A horogra akasztott máj is olyan fenségesen lebeg ebben a fura, szürkészöld fényben, mintha valami Grünewald vagy Bosch alak elevenedett volna meg az állatkert "Vízparti élet" nevű aluljárójában. Gyönyörűséges víz alatti világ születhet ebből majd a vásznon.
Délután még elkészül néhány rovar inzert a lámparaktár melletti fűben.
Végre egy jó nap.

2001. július 11. szerda
Gödöllő határában egy óvoda épületében rendezik be a Magyar Televízió kellékesei a kesernyési rendőrséget. Megérkeznek Ozoráról a szükséges szereplők is: a rendőr, a postás és Annuska is. A jelenetben szükségünk lesz három statisztára, akik szintén megérkeznek a helyszínre. Szépen haladunk a munkával, mindenki jókedvvel dolgozik. Elég sok snittre lesz szükség ahhoz, hogy összeálljon a jelenet, hiszen itt kell mindennek kiderülnie, itt érnek össze a szálak.
A nap első igazán rossz élménye az étterem, ahol megpróbálnak minket átvágni az ebédhez fogyasztott italokkal. Innentől kezdve viszont minden borulni látszik.
Újabb versenyfutás kezdődik az idővel. Hamar kiderül, hogy nem fogunk beleférni nem hogy a kitűzött munkaidőbe, de a használható fénybe sem. Roham tempóban megpróbálunk felvenni minden kulcsfontosságú snittet, próbálunk mérlegelni, mi az, ami kevésbé fontos, de sok minden, sok fontos közeli még így is kimarad. Ezt a jelenetet valószínűleg csak a vágóasztalon lehet majd összefoltozni. Reméljük, sikerül.

2001. július 12. csütörtök
Az utolsó forgatási nap - szeptemberig. Nem így terveztük, holnap még várna ránk a terepasztal és a reptér, de mivel a terepasztal főszereplője, a vakond ma reggel úgy döntött, nem kívánja folytatni földi (alatti) pályafutását, így gyors mérlegelés után a holnapi forgatást szeptemberre halasztjuk. Akkor még egy napot úgyis el kell töltenünk Ozorán.
Ma a malomban kezdünk, Soroksári út, Ferencvárosi Malom.
Utána az Algyógyi úti műteremben folytatjuk a munkát, néhány megmaradt inzert felvételével.
Este pezsgőt bont a stáb. Hiányozni fogtok, fiúk!

2001. július 13. péntek
A rendező és az operatőr a MOKÉP-ben találkozik a producerrel. Megbeszélik a történteket, és a producer beleegyezik a következő etapban egy second-unite felkérésébe, akik a gólya repülését és különböző természetfilmes inzerteket rögzítenek majd.

2001. július 16. hétfő
Megkezdődik a vágás.

2001. július második fele
Vágás a Mafilm Média Centrumban, majd költözés a Quality Pictures Avidjére, mert a Média Centrum gépén nem osztozik az időközben vágási szakaszba ért Hídember című film. Rosszabb körülmények között, rosszabb minőségű képpel, de időlimit nélkül dolgozhat a vágó és a rendező. Egy hét is eltelik, mire átkerül az anyag az egyik gépből a másikba. A rendező hagyja a vágót egyedül dolgozni, mert kíváncsi, mit hoz ki a képekből az az alkotó, aki nem vett részt a forgatáson. Biztatóan állnak össze a jelenetek, de a munka nagyon lassúnak tűnik. Egyre több a személyes konfliktus a két ember között: a vágó nem tud eltekinteni az utóbbi időkben őt ért rossz élményektől, és ezt sajnos kivetíti erre a munkára is; a rendező pedig nagyon türelmetlen, percről-percre az újabb összevágott jeleneteket akarja látni. A kis szobában egyre rosszabb a hangulat, az alkotók nagyon gyorsan elvesztik egymásba vetett bizalmukat, miközben a filmmel semmi gond nincs, egyre szebb és érdekesebb. Két hét munka után a rendező borít, majd másnap egy kávéházi beszélgetés során, közös megegyezéssel abbahagyják a közös munkát. Nagy szomorúság, mert együtt kezdtek neki ennek a filmnek. A rendező nem tudja kinek ajánlja fel most a vágást.

 

vissza