2001. május 1. Kedd
SZÜNNAP!!!
A stáb legnagyobb része hazautazik Budapestre, hogy ott némi nyári ruhával és naptejjel szerelkezzen fel, és nem utolsó sorban egyszer tisztességesen kialudja magát. Délután telefonál a trükkoperatőr, hogy a kockázott gyöngyvirág gyökerét valószínűleg elrágta egy bogár, ezért leállította a kamerákat. A biológus még egyszer kimegy Magyarország leghidegebb helyeire újabb, néhány centis hajtást keresni.

2001. május 2. Szerda
Újult erővel lát mindenki a munkához, rövidnadrágban és strandpapucsban, tombol a nyár a faluban. Ma jönnek először a filmben szereplő színészek is: Margitai Ági, Ónodi Eszter és Kaszás Attila. Két kisgyerek is szerepel a mai napon, mindketten helyiek. Gáborka rögtön a forgatás elején sírva fakad, Szimonetta egészen egy óráig vár, csak akkor rohan ki a helyszínről. (Kinevették a felnőttek.) Ebéd utánra mindkét gyerek megnyugodott, és - eltekintve a mai napi kb. hússzoros túlforgatástól, és az ebből adódó kollektív depressziótól -, minden a lehető legnagyobb rendben zajlik. Király Miska bácsi és Manci néni elragadó nyugalommal tűrik a garázdálkodást kertjükben, annak ellenére, hogy általában már hat órakor lefekszenek aludni.

2001. május 3. Csütörtök
Reggel nyolcas a kezdés, de még 10 órakor sem tudjuk elkezdeni a munkát. 40 fős tömeget kell összegyűjteni, mindenkit gyászruhába öltöztetni. Megjelenik a helyi temetkezési vállalkozó, mindent eligazít, dísztemetést akar tartani, le kell beszélni. A plébános úr hazaszalad a fehér szertartásruháért és a ministránsoknak öltözékért. Kilenckor már a színészek is a helyszínen. Király bácsiék a tegnapi ramazuri ellenére eljönnek. Cseklik bácsi csuklását a gyász ellenére sem bírják ki a fővárosi színészek nevetés nélkül. A tömeg már lázad, a forró napon egyre kényelmetlenebb a forgatás. Háromkor ebédszünet. Utána az egész stáb kifáradva már csak inzertezni tud. Estére megérkezik a filmlaborból az eddig forgatott anyag: muszternézés.

2001. május 4. Péntek
Steadicam nap. Cseklik bácsi házánál leforgatjuk a fennmaradt jeleneteket. A kandisznót követjük. Macskát altatunk, megint Királyéknál. És Jimmy ólját is megcsinálnánk, de kitudódnak a steadicam határai - inkább majd fahrttal.

2001. május 5. Szombat
Pótlás napja. Leforgatjuk a postás és a bába elmaradt jeleneteit. Jimmy, a kandisznó sétáját. A párzás ellensnittjét. A bába konyháját. A gyártás brillíroz. Ötkor vége a napnak. A szűkebb stáb még viráginzerteket készít. Vissza Budapestre.

2001. május
Előkészítés a következő etapra. Muszternézegetés. Kitárgyaljuk a felvett képeket. Dagad a kihagyott, de leforgatásra ítéltetett jelenetek listája. Elkészül a virágnövés kockázás is: összesen háromszor(kamerák száma) három (ültetett növény), azaz kilenc beállítás. Már látni, hogy egy snittből nem oldható meg a jelenet, kis csalódottság. Próbavágás. Néhány kép összeillesztése, hogy a stáb, de legfőképp a rendező lássa, működik a film.

2001. május 23. Szerda
Welcome back in „Kesernyés”! A stáb legnagyobb része a délután során megérkezik a Pipó kávéház „teraszára”. A két új munkatárssal is itt találkoznak, a gyártási asszisztens és a szkriptes, ugyanis átment egy másik, valószínűleg jobban fizető produkcióhoz. Az új gyártási asszisztens Robotka Gyula, a szkriptes pedig Hájas Krisztina. Jó hangulatban telik az este, a rendező és a hangmérnök elmennek az asszonykórus szokásos szerdai próbájára, hogy a lakodalom jelenethez szükséges dalokat egyeztessék az asszonyok repertoárjával, és megbeszéljék, milyen dalt kell még megtanulniuk.

2001. május 24. Csütörtök
A tizenharmadik forgatási nap! És pont a méhesben… A pontosan egy évvel ezelőtti helyszínen a pontosan egy évvel ezelőtti szereplőkkel: hatmillió méhhel, a méhésszel és Böskével. Idén azonban több az áldozat: a kameraoptikuson kívül mindhárom világosítót megcsípik a méhek. Az egyik világosító ráadásul pánikszerűen fél is tőlük, így a csípést követően először nem hajlandó betenni a lábát a tanyára, a kocsiban keres menedéket, majd mikor már munkája elengedhetetlenné válik, szkafanderbe bújik; a méhészéhez hasonló vívósisakot ölt, arra ráhúzza kapucniját, gumikesztyűit pedig még ragasztószalaggal is a ruhaujjához rögzíti, nehogy egyetlen rés is maradjon, ahol beférkőzhetnének az állatok.
A másik nagy ellenség az allergia, ami szépen ki is tört mind a két Gáboron, a segédoperatőrön és az első asszisztensen. Ám míg a segédoperatőr csak hatalmasakat tüsszög, addig az asszisztens a szó szoros értelmében bekómál az allergia elleni gyógyszertől, és gyakran el-elszundít a diófa árnyékában. Ennek ellenére - sőt - a munka nagyon jól halad, ez az első olyan nap, amikor maradéktalanul sikerül felvenni az aznapra kitűzött snitteket. Pedig még arról is szó volt, hogy a tavalyi tapasztalatokból okulva esetleg másfél vagy két napot is szánni kéne erre a jelenetre.
Az előző verzióhoz képest változtatás történt a Böske-történettel kapcsolatban, felvesszük a pörgetést is - amikor egy centrifuga segítségével a lépb?l kinyerik a mézet -, és több inzertfelvétel is készül. A legnehezebbnek az bizonyul, amikor a kaptárok közötti résen nézünk kifelé a tetőt épp leszedő méhészre. Végül, hosszabb vita után, estefelé sikerül megoldani ezt a problémát - egyedül a méhész tart hülyének bennünket…
Mikor már mindenki émelyeg a lépesméztől és a fehércsoki-szerűséggé összeállt repceméztől, vár minket a vacsora a kávéházban.

2001. május 25. Péntek
A mai napra négy helyszín is ki van tűzve, sok a feladat. Délelőtt még mindenki boldog, hiszen az éjszakai felvételek miatt csak tizenegykor kezdjük a munkát, mindenki ég a tettvágytól.
Először a borospincében kezdünk, ahol a tulajdonos Király Miska bácsi elmondása szerint tizenhárman éltek a háború idején. A mai szereplők: a méhész felesége és a rendőr. Mindketten nagyszerűen játszanak, a gyártás is remekül végzi a dolgát, amit a darázsfészekhez szállított hereméhek (azok nem csípnek) jócskán megnehezítenek.
Délután négy óra felé vesszük fel az egyedül hazasétáló Jimmyt - pontosabban, fölvenni sajnos számtalanszor fölvesszük, de Jimmy most egyáltalán nem akar egyedül sétálni, annál sokkal éhesebb. Minden fűcsomónál leragad, és a csaléteknek elszórt csokidarabkák után is még órákig nyalogatja az aszfaltot. Egyedül azt a snitett sikerül a tervezett módon felvenni, amikor hazatalál az óljába. Ez se volt könnyű.
Mindezek alatt a gyártás még mindig küzd a Bezerédi utca lakóival, akik semmiképpen nem akarnak belemenni abba, hogy az éjszakai esőgépezés miatt néhány órára kikapcsoljuk az áramot - ez persze érthető, hiszen péntek este van, a Dáridó ideje. A polgármesterasszony is közli, hogy, teljesen érthető módon, a lakók beleegyezése nélkül nem kapcsolhatja ki önkényesen az áramot az egész (vagyis inkább fél) utcában. Végül két-kétezer forint meggyőzi a lakókat, a polgármesterasszony is rábólint, mi pedig kilenc óra körül nekikezdünk a műszaki beállásnak, a gyártásvezető által készített esőgép maradék alkatrészeinek felszerelésének és a bevilágításnak. Ez sajnos a vártnál jóval hosszabb ideig tart, így csak kb. tizenegy óra után kezdhet forogni a kamera. A kéményből előpattanó szikrákat a gyártási asszisztens egy a kályhába tartott porszívó segítségével próbálja előidézni - sikeresen. A vizet a helyi lajtoskocsi szolgáltatja, valamint a Cseklik bácsi háza helyszínének tulajdonosai engedték át nekünk kerti csapjukat. Az egész utca kint áll - lehet, hogy jobbak vagyunk, mint a Lajcsi? Az biztos, hogy kész kabaré... Éjjel egy óráig tart a felvétel. Mindenki fázik, csuromvizes és rettenetesen morcos.
A kedélyek a Pipó kávéházba érve kicsit csillapodnak - egy nagyon finom őzpörköltnek köszönhetően, ami átmelegít testet, lelket. Tényleg.

2001. május 26. Szombat
Az egyik legnehezebb jelenet felvételének napja a méhész házában.
A tegnap éjjeli felvételre való tekintettel ismét csak tizenegykor kezdünk, ám a hangulat a tegnap délelőtti közelébe se ér. Ső t. Hisztihegyek csekélységek miatt, mindenki ingerült és nyűgös, az egész gyártás egy szem rendőrautó miatt balhézik a rendezővel és egymással, az asszisztens vérig sérti a rendezőt, a rendező az asszisztenst, a producerasszisztens a kocsija miatt rendez rövid jelenetet, a szereplőnő pedig azért aggodalmaskodik, mert a férje a nagykéssel fenyegette meg, nehogy el próbáljon jönni a forgatásra.
Aztán szép lassan belejövünk. A kamera ugyan kb. kétórás késéssel kezd forogni. Pont az aznapi főszereplőnk, Öcsi ment el az ebédért az Illyés múzeum megnyitóünnepsége miatt lezárt falun keresztül, a rendőrruha pedig a producerasszisztens kocsijában maradt - de délutánra, úgy tűnik, behozzuk a lemaradást. Ekkor jön az első rossz hír: a fél négyre diszponált postás ismét Nyéken tartózkodik a búcsúban. Gyors átszervezés, a jelenetsorrendet felcseréljük, a gyártásvezető Nyékre indul, addig mi Öcsivel dolgozunk - azaz hogy dolgoznánk, mert egy időre újból eltűnt: négykor randevúja volt valamelyik szerelmével. (Ehhez képest fél öt körül már meg is érkezett.)
Hétre itt a postás is, megy a munka, bonyolult jelenetek sorát vesszük fel. Úgy tűnik, hogy hamarabb végzünk az aznapi munkával. Megérkeznek a másnapi forgatáshoz szükséges röntgenfelvételek is. A KGB vizuális műhely a leendő animáció utolsó képkockáját nyomtatta ki. Mikor már csak egyetlen jelenet és két rövid inzert lenne hátra, a gyártásvezető azt a hírt hozza, hogy az igar-vámi polgármester az egy hónapja megígértek ellenére -valószínűleg az ottani orvosnő nyomására- mégsem hajlandó a holnapi helyszínt, az orvosi rendelőt biztosítani. Ez derült égből villámcsapás. Már hónapokkal ezelőtt végignéztük a környék összes rendelőjét, ez volt a forgatásra egyedül alkalmas színhely. Mindenki tanácstalan. Lázas telefonálgatás kezdődik, de a polgármester nem hajlandó megadni az ügyben egyedül kompetens jegyző számát, aki lakodalomban van. Az egész kicsit a múlt rendszerre emlékeztet... Ráadásul a hátralévő jelenetek egyikét sem tudjuk a rendelő helyére venni, mivel mindhez aznapra egyeztetett technika szükséges.
Az utolsó jelenet bevilágításánál a rendező és az operatőr komoly vitába kezd, ami kb. egy óra hosszat tart, így a maradék két inzert felvétele után megint csak túllépjük a munkaidőt.
A férje miatt aggodalmaskodó Virág nénit hazakísérjük, és kb. fél óra múlva oldott lesz annyira a hangulat, hogy már bátran egyedül merjük hagyni a férjével. Virág néni boldog, mi pedig hulla fáradtak vagyunk, és teljes az elkeseredettség. Mi lesz holnap? Bízunk a jó szerencsében, és a holnapi diszpón továbbra is szerepel az orvosi rendelő.

2001. május 27. Vasárnap
Délelőtt még mindig semmi hír az orvosi rendelőről. A gyártás elmegy felkutatni a körjegyzőt, a stáb többi része addig steadicam-es inzerteket vesz fel Böske biciklizéséről a reggel érkező Révész Balázzsal. Már dél is elmúlt, és még mindig semmi hír, mind a két gyártási ember telefonja kikapcsolva, pedig a kb. harminc statiszta kettőre érkezik a kávéházba. A stábnak el kellene döntenie, ráálljon-e a temetős snitt felvételére, vagy még reménykedjen.
A reménykedés válik be. Fél kett? körül telefonál a gyártásvezető, hogy kettőre az operatőr és a fővilágosító legyen az orvosi rendelő előtt. Szóval sikerült. Pedig már lassan mindenki kezdett lemondani róla. Úgy látszik, a gyártás előtt tényleg nincs lehetetlen.
A statisztákat három óra körül kiszállítjuk a helyszínre. A jelenet nagyon bonyolult - egy snitt az orvosi rendelőből a várótermen keresztül ki az utcára, ahol aztán a méhész halálával végző dik. Nagy koncentrációt igényel a mi részünkről és a szereplők részéről is. Újra meg kell küzdenünk minden egyes statisztával, hogy ne nézzen a kamerába, és minden egyes megállásnál el kell magyarázni, hogy most már abbahagyhatják a játékot, és nem onnan kell majd folytatni a következő ráindulásnál, hanem elölről kell kezdeni. A méhész is csak nagy nehezen érti meg, hogyan kell „eldőlni, mint a zsák” - aztán az első asszisztens kiválóan bemutatja a mozdulatot (arccal a porba). Több próba, átrendezés, néhány fagyi (a mobil fagyis eladott vagy 100 gombóc fagyit…) után alkonyatkor összejön végre a felvétel.

2001. május 29. Kedd
Kilenckor kezdés. Kandisznó. Jib-arm. Nem sikerül. Kocsma. Pécsi TV. Juci néni árnyékra vetődik. Eső. Ebédszünet. Horgásztó. Nem forgatunk, próbálunk.

2001. május 30. szerda
Reggel ötös kezdés. A tanárnő, az egyik szereplő nyolckor osztálykirándulásra megy. Koszos, olajos a víz. Felvétel. Néhány mentő inzert. Türelmetlen veszekedés, hisztik. Vissza a disznóhoz. Dél van. Béka kell. Siker. Juci nénit is felvesszük. Cseklik bácsi csuklik a metronómra. Fél ötkor végzünk. Haza Pestre.

2001. május 31. Csütörtök
pihenőnap.

vissza