2001.
május 1. Kedd
SZÜNNAP!!!
A stáb legnagyobb része hazautazik Budapestre, hogy ott némi
nyári ruhával és naptejjel szerelkezzen fel, és nem utolsó sorban
egyszer tisztességesen kialudja magát. Délután telefonál a trükkoperatőr,
hogy a kockázott gyöngyvirág gyökerét valószínűleg elrágta egy
bogár, ezért leállította a kamerákat. A biológus még egyszer
kimegy Magyarország leghidegebb helyeire újabb, néhány centis
hajtást keresni.
2001.
május 2. Szerda
Újult
erővel lát mindenki a munkához, rövidnadrágban és strandpapucsban,
tombol a nyár a faluban. Ma jönnek először a filmben szereplő
színészek is: Margitai Ági, Ónodi Eszter és Kaszás Attila. Két
kisgyerek is szerepel a mai napon, mindketten helyiek. Gáborka
rögtön a forgatás elején sírva fakad, Szimonetta egészen egy
óráig vár, csak akkor rohan ki a helyszínről. (Kinevették a
felnőttek.) Ebéd utánra mindkét gyerek megnyugodott, és - eltekintve
a mai napi kb. hússzoros túlforgatástól, és az ebből adódó kollektív
depressziótól -, minden a lehető legnagyobb rendben zajlik.
Király Miska bácsi és Manci néni elragadó nyugalommal tűrik
a garázdálkodást kertjükben, annak ellenére, hogy általában
már hat órakor lefekszenek aludni.
2001.
május 3. Csütörtök
Reggel
nyolcas a kezdés, de még 10 órakor sem tudjuk elkezdeni a munkát.
40 fős tömeget kell összegyűjteni, mindenkit gyászruhába öltöztetni.
Megjelenik a helyi temetkezési vállalkozó, mindent eligazít,
dísztemetést akar tartani, le kell beszélni. A plébános úr hazaszalad
a fehér szertartásruháért és a ministránsoknak öltözékért. Kilenckor
már a színészek is a helyszínen. Király bácsiék a tegnapi ramazuri
ellenére eljönnek. Cseklik bácsi csuklását a gyász ellenére
sem bírják ki a fővárosi színészek nevetés nélkül. A tömeg már
lázad, a forró napon egyre kényelmetlenebb a forgatás. Háromkor
ebédszünet. Utána az egész stáb kifáradva már csak inzertezni
tud. Estére megérkezik a filmlaborból az eddig forgatott anyag:
muszternézés.
2001.
május 4. Péntek
Steadicam
nap. Cseklik bácsi házánál leforgatjuk a fennmaradt jeleneteket.
A kandisznót követjük. Macskát altatunk, megint Királyéknál.
És Jimmy ólját is megcsinálnánk, de kitudódnak a steadicam határai
- inkább majd fahrttal.
2001.
május 5. Szombat
Pótlás
napja. Leforgatjuk a postás és a bába elmaradt jeleneteit. Jimmy,
a kandisznó sétáját. A párzás ellensnittjét. A bába konyháját.
A gyártás brillíroz. Ötkor vége a napnak. A szűkebb stáb még
viráginzerteket készít. Vissza Budapestre.
2001. május
Előkészítés a következő etapra. Muszternézegetés. Kitárgyaljuk
a felvett képeket. Dagad a kihagyott, de leforgatásra ítéltetett
jelenetek listája. Elkészül a virágnövés kockázás is: összesen
háromszor(kamerák száma) három (ültetett növény), azaz kilenc
beállítás. Már látni, hogy egy snittből nem oldható meg a jelenet,
kis csalódottság. Próbavágás. Néhány kép összeillesztése, hogy
a stáb, de legfőképp a rendező lássa, működik a film.
2001.
május 23. Szerda
Welcome
back in „Kesernyés”! A stáb legnagyobb része a délután során
megérkezik a Pipó kávéház „teraszára”. A két új munkatárssal
is itt találkoznak, a gyártási asszisztens és a szkriptes, ugyanis
átment egy másik, valószínűleg jobban fizető produkcióhoz. Az
új gyártási asszisztens Robotka Gyula, a szkriptes pedig Hájas
Krisztina. Jó hangulatban telik az este, a rendező és a hangmérnök
elmennek az asszonykórus szokásos szerdai próbájára, hogy a
lakodalom jelenethez szükséges dalokat egyeztessék az asszonyok
repertoárjával, és megbeszéljék, milyen dalt kell még megtanulniuk.
2001.
május 24. Csütörtök
A
tizenharmadik forgatási nap! És pont a méhesben… A pontosan
egy évvel ezelőtti helyszínen a pontosan egy évvel ezelőtti
szereplőkkel: hatmillió méhhel, a méhésszel és Böskével. Idén
azonban több az áldozat: a kameraoptikuson kívül mindhárom világosítót
megcsípik a méhek. Az egyik világosító ráadásul pánikszerűen
fél is tőlük, így a csípést követően először nem hajlandó betenni
a lábát a tanyára, a kocsiban keres menedéket, majd mikor már
munkája elengedhetetlenné válik, szkafanderbe bújik; a méhészéhez
hasonló vívósisakot ölt, arra ráhúzza kapucniját, gumikesztyűit
pedig még ragasztószalaggal is a ruhaujjához rögzíti, nehogy
egyetlen rés is maradjon, ahol beférkőzhetnének az állatok.
A másik nagy ellenség az allergia, ami szépen ki is tört mind
a két Gáboron, a segédoperatőrön és az első asszisztensen. Ám
míg a segédoperatőr csak hatalmasakat tüsszög, addig az asszisztens
a szó szoros értelmében bekómál az allergia elleni gyógyszertől,
és gyakran el-elszundít a diófa árnyékában. Ennek ellenére -
sőt - a munka nagyon jól halad, ez az első olyan nap, amikor
maradéktalanul sikerül felvenni az aznapra kitűzött snitteket.
Pedig még arról is szó volt, hogy a tavalyi tapasztalatokból
okulva esetleg másfél vagy két napot is szánni kéne erre a jelenetre.
Az előző verzióhoz képest változtatás történt a Böske-történettel
kapcsolatban, felvesszük a pörgetést is - amikor egy centrifuga
segítségével a lépb?l kinyerik a mézet -, és több inzertfelvétel
is készül. A legnehezebbnek az bizonyul, amikor a kaptárok közötti
résen nézünk kifelé a tetőt épp leszedő méhészre. Végül, hosszabb
vita után, estefelé sikerül megoldani ezt a problémát - egyedül
a méhész tart hülyének bennünket…
Mikor már mindenki émelyeg a lépesméztől és a fehércsoki-szerűséggé
összeállt repceméztől, vár minket a vacsora a kávéházban.
2001.
május 25. Péntek
A
mai napra négy helyszín is ki van tűzve, sok a feladat. Délelőtt
még mindenki boldog, hiszen az éjszakai felvételek miatt csak
tizenegykor kezdjük a munkát, mindenki ég a tettvágytól.
Először a borospincében kezdünk, ahol a tulajdonos Király Miska
bácsi elmondása szerint tizenhárman éltek a háború idején. A
mai szereplők: a méhész felesége és a rendőr. Mindketten nagyszerűen
játszanak, a gyártás is remekül végzi a dolgát, amit a darázsfészekhez
szállított hereméhek (azok nem csípnek) jócskán megnehezítenek.
Délután négy óra felé vesszük fel az egyedül hazasétáló Jimmyt
- pontosabban, fölvenni sajnos számtalanszor fölvesszük, de
Jimmy most egyáltalán nem akar egyedül sétálni, annál sokkal
éhesebb. Minden fűcsomónál leragad, és a csaléteknek elszórt
csokidarabkák után is még órákig nyalogatja az aszfaltot. Egyedül
azt a snitett sikerül a tervezett módon felvenni, amikor hazatalál
az óljába. Ez se volt könnyű.
Mindezek alatt a gyártás még mindig küzd a Bezerédi utca lakóival,
akik semmiképpen nem akarnak belemenni abba, hogy az éjszakai
esőgépezés miatt néhány órára kikapcsoljuk az áramot - ez persze
érthető, hiszen péntek este van, a Dáridó ideje. A polgármesterasszony
is közli, hogy, teljesen érthető módon, a lakók beleegyezése
nélkül nem kapcsolhatja ki önkényesen az áramot az egész (vagyis
inkább fél) utcában. Végül két-kétezer forint meggyőzi a lakókat,
a polgármesterasszony is rábólint, mi pedig kilenc óra körül
nekikezdünk a műszaki beállásnak, a gyártásvezető által készített
esőgép maradék alkatrészeinek felszerelésének és a bevilágításnak.
Ez sajnos a vártnál jóval hosszabb ideig tart, így csak kb.
tizenegy óra után kezdhet forogni a kamera. A kéményből előpattanó
szikrákat a gyártási asszisztens egy a kályhába tartott porszívó
segítségével próbálja előidézni - sikeresen. A vizet a helyi
lajtoskocsi szolgáltatja, valamint a Cseklik bácsi háza helyszínének
tulajdonosai engedték át nekünk kerti csapjukat. Az egész utca
kint áll - lehet, hogy jobbak vagyunk, mint a Lajcsi? Az biztos,
hogy kész kabaré... Éjjel egy óráig tart a felvétel. Mindenki
fázik, csuromvizes és rettenetesen morcos.
A kedélyek a Pipó kávéházba érve kicsit csillapodnak - egy nagyon
finom őzpörköltnek köszönhetően, ami átmelegít testet, lelket.
Tényleg.
2001.
május 26. Szombat
Az
egyik legnehezebb jelenet felvételének napja a méhész házában.
A tegnap éjjeli felvételre való tekintettel ismét csak tizenegykor
kezdünk, ám a hangulat a tegnap délelőtti közelébe se ér. Ső
t. Hisztihegyek csekélységek miatt, mindenki ingerült és nyűgös,
az egész gyártás egy szem rendőrautó miatt balhézik a rendezővel
és egymással, az asszisztens vérig sérti a rendezőt, a rendező
az asszisztenst, a producerasszisztens a kocsija miatt rendez
rövid jelenetet, a szereplőnő pedig azért aggodalmaskodik, mert
a férje a nagykéssel fenyegette meg, nehogy el próbáljon jönni
a forgatásra.
Aztán szép lassan belejövünk. A kamera ugyan kb. kétórás késéssel
kezd forogni. Pont az aznapi főszereplőnk, Öcsi ment el az ebédért
az Illyés múzeum megnyitóünnepsége miatt lezárt falun keresztül,
a rendőrruha pedig a producerasszisztens kocsijában maradt -
de délutánra, úgy tűnik, behozzuk a lemaradást. Ekkor jön az
első rossz hír: a fél négyre diszponált postás ismét Nyéken
tartózkodik a búcsúban. Gyors átszervezés, a jelenetsorrendet
felcseréljük, a gyártásvezető Nyékre indul, addig mi Öcsivel
dolgozunk - azaz hogy dolgoznánk, mert egy időre újból eltűnt:
négykor randevúja volt valamelyik szerelmével. (Ehhez képest
fél öt körül már meg is érkezett.)
Hétre itt a postás is, megy a munka, bonyolult jelenetek sorát
vesszük fel. Úgy tűnik, hogy hamarabb végzünk az aznapi munkával.
Megérkeznek a másnapi forgatáshoz szükséges röntgenfelvételek
is. A KGB vizuális műhely a leendő animáció utolsó képkockáját
nyomtatta ki. Mikor már csak egyetlen jelenet és két rövid inzert
lenne hátra, a gyártásvezető azt a hírt hozza, hogy az igar-vámi
polgármester az egy hónapja megígértek ellenére -valószínűleg
az ottani orvosnő nyomására- mégsem hajlandó a holnapi helyszínt,
az orvosi rendelőt biztosítani. Ez derült égből villámcsapás.
Már hónapokkal ezelőtt végignéztük a környék összes rendelőjét,
ez volt a forgatásra egyedül alkalmas színhely. Mindenki tanácstalan.
Lázas telefonálgatás kezdődik, de a polgármester nem hajlandó
megadni az ügyben egyedül kompetens jegyző számát, aki lakodalomban
van. Az egész kicsit a múlt rendszerre emlékeztet... Ráadásul
a hátralévő jelenetek egyikét sem tudjuk a rendelő helyére venni,
mivel mindhez aznapra egyeztetett technika szükséges.
Az utolsó jelenet bevilágításánál a rendező és az operatőr komoly
vitába kezd, ami kb. egy óra hosszat tart, így a maradék két
inzert felvétele után megint csak túllépjük a munkaidőt.
A férje miatt aggodalmaskodó Virág nénit hazakísérjük, és kb.
fél óra múlva oldott lesz annyira a hangulat, hogy már bátran
egyedül merjük hagyni a férjével. Virág néni boldog, mi pedig
hulla fáradtak vagyunk, és teljes az elkeseredettség. Mi lesz
holnap? Bízunk a jó szerencsében, és a holnapi diszpón továbbra
is szerepel az orvosi rendelő.
2001.
május 27. Vasárnap
Délelőtt
még mindig semmi hír az orvosi rendelőről. A gyártás elmegy
felkutatni a körjegyzőt, a stáb többi része addig steadicam-es
inzerteket vesz fel Böske biciklizéséről a reggel érkező Révész
Balázzsal. Már dél is elmúlt, és még mindig semmi hír, mind
a két gyártási ember telefonja kikapcsolva, pedig a kb. harminc
statiszta kettőre érkezik a kávéházba. A stábnak el kellene
döntenie, ráálljon-e a temetős snitt felvételére, vagy még reménykedjen.
A reménykedés válik be. Fél kett? körül telefonál a gyártásvezető,
hogy kettőre az operatőr és a fővilágosító legyen az orvosi
rendelő előtt. Szóval sikerült. Pedig már lassan mindenki kezdett
lemondani róla. Úgy látszik, a gyártás előtt tényleg nincs lehetetlen.
A statisztákat három óra körül kiszállítjuk a helyszínre. A
jelenet nagyon bonyolult - egy snitt az orvosi rendelőből a
várótermen keresztül ki az utcára, ahol aztán a méhész halálával
végző dik. Nagy koncentrációt igényel a mi részünkről és a szereplők
részéről is. Újra meg kell küzdenünk minden egyes statisztával,
hogy ne nézzen a kamerába, és minden egyes megállásnál el kell
magyarázni, hogy most már abbahagyhatják a játékot, és nem onnan
kell majd folytatni a következő ráindulásnál, hanem elölről
kell kezdeni. A méhész is csak nagy nehezen érti meg, hogyan
kell „eldőlni, mint a zsák” - aztán az első asszisztens kiválóan
bemutatja a mozdulatot (arccal a porba). Több próba, átrendezés,
néhány fagyi (a mobil fagyis eladott vagy 100 gombóc fagyit…)
után alkonyatkor összejön végre a felvétel.
2001.
május 29. Kedd
Kilenckor
kezdés. Kandisznó. Jib-arm. Nem sikerül. Kocsma. Pécsi TV. Juci
néni árnyékra vetődik. Eső. Ebédszünet. Horgásztó. Nem forgatunk,
próbálunk.
2001.
május 30. szerda
Reggel
ötös kezdés. A tanárnő, az egyik szereplő nyolckor osztálykirándulásra
megy. Koszos, olajos a víz. Felvétel. Néhány mentő inzert. Türelmetlen
veszekedés, hisztik. Vissza a disznóhoz. Dél van. Béka kell.
Siker. Juci nénit is felvesszük. Cseklik bácsi csuklik a metronómra.
Fél ötkor végzünk. Haza Pestre.
2001.
május 31. Csütörtök
pihenőnap.
vissza