2001. március 4.
Az ORTT még mindig nem utalta át a filmelkezdéséhez szükséges összeget. A tervezett kezdés április legeleje. A tárgyalások állandóan folynak, de eredményük nincsen. Gondok vannak a forgatókönyvben leírt animációs részekkel is, a gyártásért felelős személy hol eltűnik, hol -mikor már végképp lemondtunk róla - újra megjelenik. Szükségünk van továbbá egy biológusra, aki vállalni tudja egy növény kinövesztését stúdió körülmények között, hogy azt Rák József trükkoperatőr kockázó kamerával felvehesse. Ez ügyben megkerestük az ELTE TTK Biológia Tanszékét, de egyelőre semmi bíztató jel nincsen.
Mindezek ellenére folyik tovább a munka: készül a diszpóskönyv, további szereplőválogatások és helyszínkeresések folynak, és ezeknek megfelelő apró változtatások a forgatókönyvön.

2001. március 5.
A rendező, az operatőr és az asszisztens színhelyet keres a film nyitóképéhez: egy völgyben megbúvó kis falura van szükségük. Azzal a gondolattal vágnak neki a Pest-környéki hegyeknek, hogy rátalálnak az ideális totálra. Ez sajnos nem így sikerül.

2001. március 9.
Kesernyésre érkezik a fővilágosító, Dóczi Attila és a fahrtmester, Sánta István. Ők, valamint az operatőr és a rendező végigjárják az összes olyan helyszínt, ahová lámpák vagy különleges technika kell. Minden egyes lámpa, minden méter fahrtsín bekerül a diszpóskönyvbe, a neki megfelelő rubrikába. A rendező elképzelései bizonyos esetekben -elsősorban anyagi okok miatt, hiszen egy-egy felszerelés, pl. Javelin-krán, Pegazus, stb. napi többezer forintba kerül- kivitelezhetetlennek, vagy csak nagyon nehezen megoldhatónak tűnnek. Ezeket a jeleneteket alaposan át kell újra gondolni, hol lehet egyszerűsíteni, vagy esetleg más megoldást találni. Át kell gondolni olyan kérdéseket is, hogy egy bizonyos felszerelés napi bérleti díját kifizetni gazdaságosabb-e, vagy egy völgykatlanba egy olyan emelvényrendszer építtetése kifizetődőbb, amely a lejtőből vízszintes terepet csinál.

2001. március 8-10.
Helyszínelés és szereplőválogatás. A főszereplő még mindig nincs meg, viszont a további szereplők listája egyre bővül. Ráadásul, a Kesernyést körülvevő dombokról két jól használható falutotált is rögzíthető. Járjuk a falut az ideális főszereplő után kutatva, közben fényképeket készítünk minden vállalkozó szellemű emberről. Szükség van mindenkire, hiszen két olyan jelenet is van, amelyekben szinte az egész falu jelen van. Gyakran olyan problémák merülnek fel, hogy sok, ideálisnak tűnő falubeli teljes mértékben elutasítja a szereplést -van, hogy ez családi nyomásra történik...-, mások viszont, akik szívesen vállalkoznának a filmezésre, alkatuk vagy arcberendezésük miatt csak statisztaként szerepelhetnek majd. A legkellemetlenebbek azok az esetek, amikor valaki mindenáron dolgozni akarna a filmben, és ezért a maga módszereivel mindent el is követ, de -noha minden eshetőséggel gondolni kell-, biztos, hogy nem lesz olyan szerep, amit rá lehetne osztani. Az viszont kedvező fordulat, hogy a faluban már nagyon elterjedt a forgatás híre, és sok ember már csak azért is vállalja az ezzel járó "megpróbáltatásokat", mert a szomszéd vagy a szomszédasszony is szerepelni fog a filmben.

2001. március 17. Budapest
Tavaszodik, zöldbe kíván borulni a táj, sebesen nőnek a virágok. A rendező megállapodik a biológussal a megfelelő növényben, ami a filmben 5 másodperc alatt kell, hogy kinőjön, míg a valóságban ugyanez 4-6 hetet vesz igénybe.
Délután egy kellemes hangulatú pesti vendéglőben találkozik a rendező, a gyártásvezető és az asszisztens. Mindenek előtt kisebb vita alakul ki a megfázásából éppen kilábaló asszisztens és a láncdohányos gyártásvezető között, vajon hova üljenek: nem dohányzó, avagy dohányzó helyre. A vitától a rendező távol tartja magát. A gyártás 38 milliós limitköltségvetéssel riogat, és percenként áll fel az asztaltól cigarettára gyújtani. Nehéz egyeztetéssel sikerül kijelölniük az első tíz forgatási napot. Április 10-én indulunk. Az ORTT még mindig nem utalja a pénzt. Nem tudjuk miért.

2001. március 20-21-22. Kesernyés
Már két hete tart a szereplőválogatás. Cseklik bácsi szerepére sehogyan sem találunk alkalmas öregurat. Egyelőre fotózunk, ez az első szelekció: aki megengedte, arról kép készült. A kész képekből kiválasztjuk a karakteresebb arcokat, velük készítünk próbafelvételt. Minden a videó megnézése után dől el. Kiterjesztjük a kutatást a szomszéd községekre is. Fogadott emberünkkel, Öcsivel követjük az ebédszállító kocsit, és a gondozók segítségével beszédbe elegyedünk az idősekkel. Sokan visszautasítanak bennünket: egy asszony ezt úgy mondta, hogy "pille dolgokra mink nem érünk rá". (Mi számít pille dolognak? Ezek szerint a film biztos. De talán a szórakozás is úgy, ahogyan van. Meg a nevetés is talán, vagy az értelmetlen sétálás a mezőn, az eszmecserék, És mi nem számít "pille dolognak"? A hajnali kelés, a nyomorodásig hajtott munka, a születés és a halál? Minden, ami fáj és kötelesség? Valami ilyesmiről akar szólni ez a készülő film is. Pusztuljon, ami nem hasznos.)
Nem tudunk fizetni, és ez egyre kínosabbá teszi helyzetünket a faluban. Az étkezdében minden alkalommal kérdezik, mikor egyenlítjük a számlát. A 10-15 majdani szereplő, asszonyok, összesúg a hátunk mögött, és a közelükben nehezebben lehet lenyelni a falatot. A kávézóban is hitelre vacsorázunk, de ott a tulajdonos asszonynak nagyobb a türelme, és a helyi üzleti életben is járatosabb. Bele sem kezdünk a pénztelenség okainak taglalásába. A stáb legtöbb tagja lehetőségein felül költött már a filmre, és még mindig bizonytalan a megítélt támogatás kifizetése. A producer ígért valami kis összeget, ami tűzoltásra elég lenne, de a limitköltségvetés leadáshoz kötötte az utalást. A gyártás pedig hetek óta nem tudja leadni a költségvetést. Ennek is több oka van, mintsem kellene, hogy legyen… És emiatt a rendező és az asszisztens szégyenkezik a falubeliek előtt, hiszen ők találkoznak velük hétről hétre.
És a legrosszabb: az egyik főszereplő, akire a rendező a forgatókönyvet írta, visszamondta a szereplést… Hajthatatlan. Borulni látszik az eredeti koncepció, hogy mindenki magát játssza a filmben. Most már fiatalembert is keresni kell.

2001. március 23. Budapest
Állatkert. Az operatőr és a rendező meglátogatják az állatidomárt, megtekintik a harcsát - az egyik szereplőt - a természetes akváriumban.
magyar.film.hu-val megbeszélés.

2001. március 24. Budapest
Megbeszélés. Jelen vannak: a rendező, az operatőr, a gyártásvezető, az asszisztens, a trükkoperatőr, a biológus, a gyártási asszisztens és a gyártásvezető fia. Napirendi pontok: a növény növése, kockázásának módszere és feltételei, a forgatási napok pontos és a lehetőségekhez mért végleges elhelyezése az időben, a digitális trükkök árajánlati kérelme, valamint a költségvetés elkészülése elől elhárítandó utolsó akadályok elhárítása.
A biológus közli, hogy a kiválasztott növények még a hűtés után is nőnek, azaz végérvényesen megérezték a tavaszt. A leggyorsabban el kell kezdeni felvenni a jelenetet. Hosszas vita után az is eldől, hogy csak kockázó 35mm-es kamera alkalmas e célra, abból is három kellene. Vagy egy másik növényt kellene választanunk, melyet hagymáról vagy magról lehet növeszteni, évszaktól függetlenül, becsapva a virág természetét.
Vita. Hétfőn számolunk és utánanézünk más növényeknek is. Egyelőre a gyártás egymillió forintra kalkulálja ezt a trükköt. Megéri? Nincs válasz, fontos snitt.
Hosszas veszekedések és kihaénnemek után a napirendi pontokat kitárgyaljuk. Haza.

2001. március 28. Budapest
Az asszisztens lakásának padlóján sorakoznak a szereplőkről készült fényképek. Nagyjából kiosztjuk a szerepeket. Az általunk személyesen ismert, de fényképpel nem rendelkező szereplőket, hasonló méretű, nevükkel ellátott papírlappal helyettesítjük. Őket kell pénteken és szombaton lefényképezni, valamint a Cseklik bácsi szerepére kiválasztott négy öregurat lefilmezni.

2001. március 29. Budapest
Az internetes oldal fenn van a hálón. Egyelőre a próba verzió, de alapvető információk és a flash oldal struktúrája már látható. A www.hukkle.hu domain nevet, a két hetes várólistázás miatt csak április 3-án kapjuk meg. Megpróbáltuk a www.hukkle.com címet is megszerezni, ami csak pár napot vett volna igénybe, de legnagyobb megdöbbenésünkre egy angol cég már lefoglalta a nevet, bár oldalt nem működtet rajta.
Új ember a stábban. Csala József gyártási asszisztensként a hét elején leszervezte a próbázást: azaz a nyersanyag és hangpróbát, valamint annak a lehetőségét, hogy a technikailag bonyolult, vagy elméletileg eldönthetetlen képi megoldásokat a stáb kikísérletezhesse.
A rendező átbeszéli az operatőrrel a jelenetek snittelését. A vita a háromnapos forgatás tanulságairól folyik, miszerint az akkor felvett anyag úgymond képhiányos volt. Ezért kell kitalálni valamiféle dokumentarista stílust is, vegyítve az esztétizáló beállításokkal. Ugyanakkor az operatőr jelezte, rengeteg felkérést utasított vissza, prioritást engedve ennek a filmnek. Áprilisban viszont szeretne megcsinálni egy külföldi munkát. Ez azt jelentené, hogy a Hukkle forgatás szabadnapjain előkészítené a másik filmet, valamint kéri, hogy az utolsó két forgatási napot helyezzük május elejére. A rendező kénytelen engedni. Ebben a produkcióban még annyi pénz sincs, hogy a tervezett beállításokat fel lehessen venni, az utómunka finanszírozása pedig ködbe vész. Valamint a már meglévő pénzforrás megérkezése is bizonytalan, és így a forgatás 10-dikei kezdése is. A tervezett első napról sem tudjuk értesíteni a producert, mert külföldön tartózkodik. Pénteken érkezik. Szorít az idő.

2001. március 30. Kesernyés
Pénteken a stáb magja végigjárja a helyszíneket. A hangmérnök kocsijában a rendező, az operatőr, az asszisztens és a felvételvezető ül. Hamar végeznek, nagy az egyetértés. A falu kávézójában még átbeszélik az első 12 nap diszpóskönyvét, majd a rendező és az asszisztens kivételével hazamennek. A faluban tovább folytatódik a szereplők kiválasztása és egyeztetése.
Este a rendezőt felhívja az operatőr, hogy a hangmérnök beszélt a producerrel, aki semmit sem tud az április 10-dikei kezdésről. A rendező felhívja a hangmérnököt, hogy gyártási ügyekben miért nem a gyártásvezetőhöz fordul, mikor egész nap együtt utazott a felvételvezetővel. A hangmérnök arra hivatkozik, hogy lassan egy héttel a forgatás előtt még mindig nem hívta fel a gyártásvezető, és szeretett volna tisztán látni. A rendező felhívja a gyártásvezetőt, aki megnyugtatja őt, hogy 10-dikén elindul a film, és hétfőre már megbeszélt egy találkozót a producerrel. A rendező felhívja az operatőrt, és megnyugtatja, hogy hétfőre minden kiderül. Két nap feszült várakozás előtt állunk.
Nagyobb gond lehet, hogy a főszereplőjelöltek iszonyatosan rosszul csuklanak. Erre is ki kell találni valamit.

vissza