2001.
szeptember 3. hétfő
Az
első pótnap. Vár ránk az óbudai reptér és a terepasztal! Arra
azonban egyikünk sem számít, hogy a reptéren mások is várnak
ránk: a repülőtéri felügyelőség négy igen szigorú és helyzete
magaslatán álló munkatársa, akik nem akarják engedélyezni a
forgatást. A kétüléses kiképző műrepülőgép első ülésére akarjuk
szerelni a tizenöt kilós kamerát racsni szorítókkal, ami a felügyelők
szerint nem valószínű, hogy kibírja a repülés közben jelentkező
három G erőt. Nem hat sem jószó sem szemtelenség, a négy úriember
kiáll az elhatározása mellett - egészen addig, míg a biztonság
kedvéért felhívják feletteseiket, akiket egyáltalán nem izgat
egy ilyen csekélység. Ekkor, bár a pilóta már semmi akadályát
nem látja a felszállásnak a fárasztás taktikáját követik, úgy
gondolják, hogy ha elég sokáig húzzák az időt, megunjuk, és
otthagyjuk az egészet... Kitartásunk végül meghozza gyümölcsét,
egy egész jó kis felvételt. Plusz három óra késést.
Huszák Péter, családja (feleség+4 gyermek) és a lámpalázas vakondok
már alig várja, hogy megérkezzünk és felforgassuk az amúgy sem
nyugalmas családi ház életét. Péter már jó előre elkészítette
a terepasztalt, ahol majd a Margit-szigeten castingolt vakondok
(Vaksi) úgy tesz, mintha ott lakna. Minden zajlik is a terveknek
megfelelően, mikor is Vaksi, az egyik átállásnál, úgy dönt,
jár neki a munka törvénykönyve szerinti óránként öt perc szünet,
amibol addigra már kb. huszonöt perc gyult össze, és a szakszervezet
nevében önkényesen kiutalta magának a szabadidőt. (Kicsit elszámolta
magát, mert a huszonöt percből legalább három óra lett, de hát
egy vakondtól nem is várható el, hogy számolni tudjon. Persze,
ha megkérdezte volna a gyártásvezetőt...)
A stáb ezalatt úgy dönt, ő most nem él törvény adta lehetőségével,
inkább felveszi a viperát, amíg Vaksi hajlandó lesz visszatérni
a kamera elé. Az operatőr és a segédoperatőr embert megvető
bátorsággal manőverez a mérgeskígyótól néhány centiméterre,
míg a stáb többi tagja fedezékből figyeli a történéseket. De
a kígyóidomár szakértelmének köszönhetően nem történt semmi,
ami a Hukklét a másnapi újságok címoldalán hirdette volna.
Szerencsére az aznapi gyártás három tizennyolc éven aluli tagja
végül megtalálta az öntörvényű primadonnát, így be tudtuk fejezni
a vakondokkal az aznapi forgatást - késő éjjel. Hátra volt még
a bagoly is, akit szintén fel tudunk venni.
Ez azonban még koránt sem jelenteti a nap végét, ugyanis a legésszerűbbnek
az bizonyult, ha még ma éjszaka mindannyian lemegyünk Ozorára,
hogy a holnapi forgatás idoben megkezdődhessen. Velünk tart
a second unit lelkes kis gólyavadászatra éhes csapata is: Miklauzic
Márton operator és Lili, a segédoperator. Mivel egyértelműen
kiderült, hogy Ozorán egy darab gólya sincs már, úgy döntött
a gyártás, hogy egy kisbusz reggel Sellyére, az ország legdélebbi
pontjára viszi őket, ahol a legtöbb magyar gólyaszakértő szerint
gyülekeznek a gólyák afrikai útjuk előtt. Komora Gábor is a
second unit stábjához csatlakozik majd a holnapi nap folyamán,
míg a first unit loadere +++ Zoltán lesz. Zányi Tamás sem tud
jelen lenni, így őt Csóka Sámuel képviseli.
2001.
szeptember 4. kedd
Hajnali
kettőkor boldogan vacsorázik az immár négy új taggal bővült
kis csapatunk a Pipó kávézó otthonos falai között, aztán irány
az ágy, mert épphogy lefekszünk, már kelhetünk is.
És így is lett. Hajnali hatkor kidob bennünket az ágy, és mindannyian
lelkesen látunk munkához. A first unit az elmaradt búzaszállító
teherautó útját veszi fel Gyula néni és a madárijesztő ansnittjében
egy hatalmas, combközépig éro parlagfű-mező kellős közepén,
ami miatt a rendező egész napra szinte munkaképtelenné válik,
és telefúj egy százas csomag zsebkendőt. A másik stáb ezalatt
a rendezőasszisztens vezetésével tyúkokat vesz fel Margit néni
udvarán. (Itt történik egy kisebbfajta incidens is, ugyanis
a gyártási részleg egyik tagja nem bírván ellenállni Margit
néni rekordméretű csábítóan mosolygó szőlőfürtjének, eltulajdonítja
azt, amitől a szegény asszony vigasztalhatatlanná válik.)
Mire a first unit végez Gyula nénivel és maga mögött hagyja
a parlagfű-mezőt, a másik csapat már elindul Sellye felé a gólyavadászatra.
A first unit a tsz-étkezdéhez költözik, ahol felvesszük a rendőrségből
kimaradt jeleneteket és inzerteket, a földrengő madárijesztot
(amit az előbb kifelejtettünk) és a földrengésben összedőlő
budit vagy bódét - ez már világnézeti kérdés... A gyártásvezető
az árokparton hasalva egy hosszú deszka segítségével rengeti
a gyönge kis alkotmányt, ami némi statikai gyengítés után, a
deszkás megoldás helyett madzagot alkalmazva, úgy dől össze,
mint az álom.
Közben a second unit telefonál, hogy gólyát Sellyén két hete
nem láttak, így meghiúsult az akció, visszafordultak a kisbusszal.
A stáb vigasztalhatatlan, még annál is elkeseredettebb, hogy
mindenki egymásra mutogasson, ki a hibás. Talán azért, mert
mindenki tudja, hogy valahol az őlelkén is szárad az egész...
Ebédszünet után a Steadycames jelenet következik a rendorautóval.
Ezúttal Kovács Zoltán a steadycam-operator. A helyszínt sikerült
még májusban úgy megválasztanunk, hogy szeptemberre itt is többhektárnyi
parlagfű virítson, ami kellően eltompítja a rendezőt ahhoz,
hogy ne tudja átérezni sem az időveszteséget, sem azt, hogy
az ég is erősen borult, és a kitalált "western snitt"
csak nagyon lassan áll össze. A second unit ezalatt a templomtoronyban
veszi fel a harangot a földrengésben, és még egy kismadarat
is sikerül lencsevégre kapniuk. A rendőrautóról a másik csapat
elkészít még egy-két inzertet, és lemegy a nap, véget ér a munkaidő.
Véget ér a forgatás.
Ez volt az utolsó nap.
A fergeteges forgatászáró buli ezúttal elmarad, mindenki hullafáradt.
Megvacsorázunk (Marika ezúttal úgy gondolta, kitesz magáért,
és emberes adagokat készített számunkra, sot, még mákoskalács
is volt!), és a legtöbben úgy döntenek, inkább a saját ágyukba
ájulnak bele.
2001.
szeptember 5. szerda
Délutáni
ébredés Ozorán. Csúnya esős idő. A menzán még kapunk spagettit.
Fáradt búcsúzás a helyiektől. Kinyerjük a naplófájlt a helyi
számítógépből, és indulunk Pestre. Mikor kiérünk a faluból,
élni kezdenek a telefonok, megjön a térerő. A gyártásvezető
telefonján egy SMS, hogy a rendező hívja fel a tegnap este hazatért
asszisztenst, egyetemi osztálytársát, mert baj van. Meghalt
a Simó.
"Simó
Sándor (1934-2001) többek között, a most végzős osztály tanára.
Ez a film is a diplomára készül. Török Feri és Hajdu Szabi már
bemutatták filmjüket. Feri diplomázott is belőle. Erdélyi Dani,
Miklauzic Bence éppen leforgatták, dobozban van a filmjük. Úgyszintén
a Hukkle, az én filmem. Fazekas Csabi októberben kezdene hozzá,
Dini és Fischer Gábor kész forgatókönyvekkel pénzre várnak.
Simó Sándor a tanárunk nem élhette meg a közös nagy vetítést,
munkája befejeztét. Pedig a Hukkle nagyon neki készült. Soha
nem hitt benne, mint a Hunnia Stúdió producere, gyártását is
elutasította. Így került a film a Moképhez. De mindig elismerte,
ha valami jót látott. Most itt állok, elveszítve nagy ellenfelemet,
akinek bizonyítani akartam: másképp is lehet filmet beszélni,
létezhetnek új formák… Én nem az ő iskolája vagyok, inkább az
ellen jött létre elképzeléseim többsége. Tehát tanítványa vagyok
mégis.
Szeptember negyedikén végig könnyeztem. Egy parlagfű rét közepén
forgattunk. Utolsó napja volt a filmnek. Az allergiától alig
tudtam beszélni, instruálni. Soha addig és azután sem tört ki
rajtam olyan erővel ez az átok betegség. Szemem félelmetesre
vörösödött, és fél nap alatt száz papírzsebkendőt elhasználtam.
Akkor ez allergia volt, ma már siratás. Mert vannak rejtélyesebb
összefüggések, amelyek történetté lesznek. (A Sándor által gyakran
emlegetett Thomas Mann a József és testvéreiben írt erről sokat.)
Előre megkönnyeztelek Sanyi, és ez a misztérium összeköt."
PGy
2001.
szeptember 6. csütörtök
A
vágó megmutatja mit rakott össze az elmúlt napokban. Megbeszélik
a rendezővel a következő jeleneteket.
2001.
szeptember 7. péntek
A
vágó önállóan vág. Megérkezik a laborból az anyag. Elkészül
a Hukkle-logós póló. Teljesen rossz: elnyomták, szitázás helyett
matricát használtak, abból is a rossz filmet, rosszul vasalták
rá, a lecseppenő cseppek pedig oldalirányba futnak. Vissza kell
dobni a gyártónak. Mindenki a másikra mutat. Kínos ügy. Este
vágás, már majdnem kész a film.
2001.
szeptember 10. hétfő
Áll
a film készítése, a vágó első napját tölti az I SPY címu film
vágóasszisztenseként. A filmgyári vágóasztalon mások vágnak,
előre láthatóan hat napig.
2001.
szeptember 11. kedd
Az
erre a napra tervezett muszternézés is majdnem meghiúsul az
amerikai terrortámadás miatt. Az operator a bankban van, a rendező
pedig le sem veszi a szemét a CNN-ről. Egy pillanatra felvetődik,
hogy szüksége van-e a világnak még filmre, vagy egy most induló
háború mindent lesöpör. Aztán megnézzük mégis a musztert: a
kis vakondokot, a baglyot, a kígyót, az ozorai tájat. A képek
megnyugtatóak. Nincs benne egyetlen leomló felhőkarcoló sem.
2001.
szeptember 12. szerda
A
tegnapi világrengető katasztrófa sokkhatása a Hukkle produkciót
is eléri. Kora délután Bohm András a Mokép vezérigazgató helyettese
telefonon értesíti a rendezőt, hogy a cég megválik a film gyártásvezetőjétől.
A helyszínen semmi további nem derül ki. A gyártásvezető épp
elszámolt a főkönyvelőnél, majd jelentkezett a producer helyettesénél,
ekkor érte a váratlan döntés híre. A film elokészítése és a
forgatás véget ért, a munka nagyobb része elvégezve, a Mokép
mégis úgy dönt, hogy az utómunkálatokat a belső gyártás folytatja.
Sem költségtúllépés, sem sikkasztás, sem forgatási nap vagy
nyersanyag túllépés nem volt, a producerek döntése mégis megváltoztathatatlan.
Estébe nyúló lerészegedés követi az eseményeket. Éjféltájban,
egy pesti bárban találkozik a vágó és a rendező. Nem mennek
ki a filmgyárba vágni, hanem a világ eseményeit taglalják. Többek
között világosan látni, hogy a vágó három hetes bérmunkája nem
teszi lehetővé a Hukkle vágásának folytatását. A rendező bepróbálkozik
a régebbi vágónál, de őhosszas gondolkodás után nem vállalja
a munkát.
2001.
szeptember 13. csütörtök
Délelott
Gryllus Samu, a film leendő zeneszerzője megnézi az eddig összevágott
anyagot. A zenei kérdéseken kívül dramaturgiai tanácsokkal is
segíti a munkát, mivel őaz elso olyan néző, aki semmit sem tudott
a készülő műről.
Délután vágókeresés, de úgy tűnik már mindenki elígérkezett.
2001.
szeptember 14. péntek
Délben
a három perces gyász után, találkozik a hangmérnök, a zeneszerző,
valamint a rendező. Egyeztetik a munka fázisait, mely egy közösen
elfogadott munkarendben nyer formát. Ennek alapján a film első
vágott verziója október elején a hangmérnökhöz kerül, ekkor
újra hármasban átbeszélik a filmet, és elindul a zörejszinkron
szervezése. Október közepén zörejszinkron, majd az így hangosított
anyag visszakerül az Avidbe (vágásra használatos számítástechnikai
eszköz). November 10-dikére a Saint Audio hangstúdió megkapja
a film összevágott, kész kópiáját Beta Sp-én. Ott kicserélődnek
a nem megfelelően tiszta hangok és atmoszférák. Közben a zeneszerző
a képen megjelenő hangokat figyelembe véve zenei rendbe állítja
a külső hangokkal. Laborban negatívvágás november végén, december
elején. Megítélő VHS kópia december elejére a Szemlének és a
fesztiváloknak. Január elejére a Mafilm Audióban keverés. Január
31-re kész fényelt kópia a filmből.
Kézfogás. Majd a rendező a Moképbe siet. A producer hétfőre
megbeszélést tervez a KGB vizuális muhellyel a "macskabomlás"
jelenetre, valamint elhatározásra jut a mozikópia hangjáról.
A Hukkle címu film Dolby Digital Stereo lesz! Ha megvalósul
ez lesz az első teljes egészében Magyarországon gyártott digital
stereo film. Meg kell venni a licenc jogot, két napra speciális
magnóval a helyszínen kell atmoszférázni, és az ország egyetlen
ezzel a technikával rendelkező stúdiójában kell keverni.
2001.
szeptember 15. szombat
Varga
Zoli, a Hídember vágóasszisztense segít átírni a vágólistát
és szekvenciát a Média Center Avidjéből a jelenlegi munkagépre.
Hosszú, éjszakába nyúló munka, mert a két gép nem kompatibilis.
Végül felépül a szekvencia, de nincs benne képi tartalom. A
snitteket egyenként kell, timecode alapján a helyére vágni.
A rendező azért folyamodik ehhez a módszerhez, mert több olyan
jelenet is van, melyek jobbak lettek az eloző vágásnál.
2001.
szeptember 16. vasárnap
Kétségbeesés.
A vágószobában mások dolgoznak, de ettől még mehetne a munka,
csak egyeztetni kell. A vágó továbbra is napi tizenkét-tizenhat
órát vág a Budapesten készülő amerikai produkcióban. Csak esténként
ér rá. A rendező más vágókkal egyeztet.
Este hatkor mégis akad egy kis idő a közös munkára. A Legelő
jelenetet sikerül hosszú órák alatt finomítani.
2001.
szeptember 17. hétfő
A
megbeszélt időben, délben, a Moképben a KGB vizuális műhely
trükkszakemberei. A producer, a Hungarofilm átvétele miatt csak
később ér be. A tárgyalás rövid és sikeres. A "macskajelenetet"
a trükkösök képesek előállítani, és az árban is hamar megegyeznek
a gyártóval. A botrányokkal terhelt snitt megvalósulni látszik.
Egy hónapra van szüksége a KGB-nek, hogy modellezze és lebontsa
a macskát 30 mp-ben.
Délután a rendező felkeresi a grafikust, az internetes honlap
rendszergazdáját, megbeszélni a javításokat.
Este a rendező egymaga sétál be a vágószobába, és hajnali kettőig
két jelenetet összevág. Nagyon haragos.
2001.
szeptember 18. kedd
Este
vágás. A vágó, munkája miatt, csak tízre ér ki a filmgyárba.
Mielőtt belekezdenének az aznapi jelenetbe, a rendező megválik
munkatársától. Mint mondja, csak azért halasztotta a döntést,
mert nem akart magára maradni a filmmel. De egy másik vágót
nem lehet felkérni két hétre, gazdátlannak látja a filmet, valamint
továbbra sem érti, miért hagy ott valaki egy nagyjátékfilmet
bérmunkáért. A dologból nem lesz vita, a felek kölcsönös megértéssel
távoznak.
2001. szeptember 20. csütörtök
Vágó kerestetik. És találtatik. A zeneszerző megtekinti a film
összerakott változatát.
2001.
szeptember 21. péntek
Az új vágó, Marinkás Gábor megnézi az eddig összerakott filmet.
Bár azt állítja, hogy nem derül ki számára semmi a történetből,
mégis kedvet érez a film megvágására.
2001.
szeptember 25. kedd
Újra nekikezd a rendező és az új, friss szemű vágó a Hukkle
megvágásának. Jelenetről jelenetre haladnak. Ami tetszik, meghagyják,
ami nem azt átvágják. Hamar kiderül, hogy Gábor szeret véglegesre
vágni, és órákat eltölteni két snitt kockapontos összeillesztésével.
Ezért a rendező eltiltja a trimmeléstől mindaddig, míg a mozit
hevenyészve ugyan, de elejétől a végéig össze nem rakták, hogy
a snittek sorrendje meglegyen.
vissza