2001. szeptember 3. hétfő
Az első pótnap. Vár ránk az óbudai reptér és a terepasztal! Arra azonban egyikünk sem számít, hogy a reptéren mások is várnak ránk: a repülőtéri felügyelőség négy igen szigorú és helyzete magaslatán álló munkatársa, akik nem akarják engedélyezni a forgatást. A kétüléses kiképző műrepülőgép első ülésére akarjuk szerelni a tizenöt kilós kamerát racsni szorítókkal, ami a felügyelők szerint nem valószínű, hogy kibírja a repülés közben jelentkező három G erőt. Nem hat sem jószó sem szemtelenség, a négy úriember kiáll az elhatározása mellett - egészen addig, míg a biztonság kedvéért felhívják feletteseiket, akiket egyáltalán nem izgat egy ilyen csekélység. Ekkor, bár a pilóta már semmi akadályát nem látja a felszállásnak a fárasztás taktikáját követik, úgy gondolják, hogy ha elég sokáig húzzák az időt, megunjuk, és otthagyjuk az egészet... Kitartásunk végül meghozza gyümölcsét, egy egész jó kis felvételt. Plusz három óra késést.
Huszák Péter, családja (feleség+4 gyermek) és a lámpalázas vakondok már alig várja, hogy megérkezzünk és felforgassuk az amúgy sem nyugalmas családi ház életét. Péter már jó előre elkészítette a terepasztalt, ahol majd a Margit-szigeten castingolt vakondok (Vaksi) úgy tesz, mintha ott lakna. Minden zajlik is a terveknek megfelelően, mikor is Vaksi, az egyik átállásnál, úgy dönt, jár neki a munka törvénykönyve szerinti óránként öt perc szünet, amibol addigra már kb. huszonöt perc gyult össze, és a szakszervezet nevében önkényesen kiutalta magának a szabadidőt. (Kicsit elszámolta magát, mert a huszonöt percből legalább három óra lett, de hát egy vakondtól nem is várható el, hogy számolni tudjon. Persze, ha megkérdezte volna a gyártásvezetőt...)
A stáb ezalatt úgy dönt, ő most nem él törvény adta lehetőségével, inkább felveszi a viperát, amíg Vaksi hajlandó lesz visszatérni a kamera elé. Az operatőr és a segédoperatőr embert megvető bátorsággal manőverez a mérgeskígyótól néhány centiméterre, míg a stáb többi tagja fedezékből figyeli a történéseket. De a kígyóidomár szakértelmének köszönhetően nem történt semmi, ami a Hukklét a másnapi újságok címoldalán hirdette volna.
Szerencsére az aznapi gyártás három tizennyolc éven aluli tagja végül megtalálta az öntörvényű primadonnát, így be tudtuk fejezni a vakondokkal az aznapi forgatást - késő éjjel. Hátra volt még a bagoly is, akit szintén fel tudunk venni.
Ez azonban még koránt sem jelenteti a nap végét, ugyanis a legésszerűbbnek az bizonyult, ha még ma éjszaka mindannyian lemegyünk Ozorára, hogy a holnapi forgatás idoben megkezdődhessen. Velünk tart a second unit lelkes kis gólyavadászatra éhes csapata is: Miklauzic Márton operator és Lili, a segédoperator. Mivel egyértelműen kiderült, hogy Ozorán egy darab gólya sincs már, úgy döntött a gyártás, hogy egy kisbusz reggel Sellyére, az ország legdélebbi pontjára viszi őket, ahol a legtöbb magyar gólyaszakértő szerint gyülekeznek a gólyák afrikai útjuk előtt. Komora Gábor is a second unit stábjához csatlakozik majd a holnapi nap folyamán, míg a first unit loadere +++ Zoltán lesz. Zányi Tamás sem tud jelen lenni, így őt Csóka Sámuel képviseli.

2001. szeptember 4. kedd
Hajnali kettőkor boldogan vacsorázik az immár négy új taggal bővült kis csapatunk a Pipó kávézó otthonos falai között, aztán irány az ágy, mert épphogy lefekszünk, már kelhetünk is.
És így is lett. Hajnali hatkor kidob bennünket az ágy, és mindannyian lelkesen látunk munkához. A first unit az elmaradt búzaszállító teherautó útját veszi fel Gyula néni és a madárijesztő ansnittjében egy hatalmas, combközépig éro parlagfű-mező kellős közepén, ami miatt a rendező egész napra szinte munkaképtelenné válik, és telefúj egy százas csomag zsebkendőt. A másik stáb ezalatt a rendezőasszisztens vezetésével tyúkokat vesz fel Margit néni udvarán. (Itt történik egy kisebbfajta incidens is, ugyanis a gyártási részleg egyik tagja nem bírván ellenállni Margit néni rekordméretű csábítóan mosolygó szőlőfürtjének, eltulajdonítja azt, amitől a szegény asszony vigasztalhatatlanná válik.)
Mire a first unit végez Gyula nénivel és maga mögött hagyja a parlagfű-mezőt, a másik csapat már elindul Sellye felé a gólyavadászatra. A first unit a tsz-étkezdéhez költözik, ahol felvesszük a rendőrségből kimaradt jeleneteket és inzerteket, a földrengő madárijesztot (amit az előbb kifelejtettünk) és a földrengésben összedőlő budit vagy bódét - ez már világnézeti kérdés... A gyártásvezető az árokparton hasalva egy hosszú deszka segítségével rengeti a gyönge kis alkotmányt, ami némi statikai gyengítés után, a deszkás megoldás helyett madzagot alkalmazva, úgy dől össze, mint az álom.
Közben a second unit telefonál, hogy gólyát Sellyén két hete nem láttak, így meghiúsult az akció, visszafordultak a kisbusszal. A stáb vigasztalhatatlan, még annál is elkeseredettebb, hogy mindenki egymásra mutogasson, ki a hibás. Talán azért, mert mindenki tudja, hogy valahol az őlelkén is szárad az egész...
Ebédszünet után a Steadycames jelenet következik a rendorautóval. Ezúttal Kovács Zoltán a steadycam-operator. A helyszínt sikerült még májusban úgy megválasztanunk, hogy szeptemberre itt is többhektárnyi parlagfű virítson, ami kellően eltompítja a rendezőt ahhoz, hogy ne tudja átérezni sem az időveszteséget, sem azt, hogy az ég is erősen borult, és a kitalált "western snitt" csak nagyon lassan áll össze. A second unit ezalatt a templomtoronyban veszi fel a harangot a földrengésben, és még egy kismadarat is sikerül lencsevégre kapniuk. A rendőrautóról a másik csapat elkészít még egy-két inzertet, és lemegy a nap, véget ér a munkaidő. Véget ér a forgatás.
Ez volt az utolsó nap.
A fergeteges forgatászáró buli ezúttal elmarad, mindenki hullafáradt. Megvacsorázunk (Marika ezúttal úgy gondolta, kitesz magáért, és emberes adagokat készített számunkra, sot, még mákoskalács is volt!), és a legtöbben úgy döntenek, inkább a saját ágyukba ájulnak bele.

2001. szeptember 5. szerda
Délutáni ébredés Ozorán. Csúnya esős idő. A menzán még kapunk spagettit. Fáradt búcsúzás a helyiektől. Kinyerjük a naplófájlt a helyi számítógépből, és indulunk Pestre. Mikor kiérünk a faluból, élni kezdenek a telefonok, megjön a térerő. A gyártásvezető telefonján egy SMS, hogy a rendező hívja fel a tegnap este hazatért asszisztenst, egyetemi osztálytársát, mert baj van. Meghalt a Simó.

"Simó Sándor (1934-2001) többek között, a most végzős osztály tanára. Ez a film is a diplomára készül. Török Feri és Hajdu Szabi már bemutatták filmjüket. Feri diplomázott is belőle. Erdélyi Dani, Miklauzic Bence éppen leforgatták, dobozban van a filmjük. Úgyszintén a Hukkle, az én filmem. Fazekas Csabi októberben kezdene hozzá, Dini és Fischer Gábor kész forgatókönyvekkel pénzre várnak. Simó Sándor a tanárunk nem élhette meg a közös nagy vetítést, munkája befejeztét. Pedig a Hukkle nagyon neki készült. Soha nem hitt benne, mint a Hunnia Stúdió producere, gyártását is elutasította. Így került a film a Moképhez. De mindig elismerte, ha valami jót látott. Most itt állok, elveszítve nagy ellenfelemet, akinek bizonyítani akartam: másképp is lehet filmet beszélni, létezhetnek új formák… Én nem az ő iskolája vagyok, inkább az ellen jött létre elképzeléseim többsége. Tehát tanítványa vagyok mégis.
Szeptember negyedikén végig könnyeztem. Egy parlagfű rét közepén forgattunk. Utolsó napja volt a filmnek. Az allergiától alig tudtam beszélni, instruálni. Soha addig és azután sem tört ki rajtam olyan erővel ez az átok betegség. Szemem félelmetesre vörösödött, és fél nap alatt száz papírzsebkendőt elhasználtam. Akkor ez allergia volt, ma már siratás. Mert vannak rejtélyesebb összefüggések, amelyek történetté lesznek. (A Sándor által gyakran emlegetett Thomas Mann a József és testvéreiben írt erről sokat.) Előre megkönnyeztelek Sanyi, és ez a misztérium összeköt."
PGy

2001. szeptember 6. csütörtök
A vágó megmutatja mit rakott össze az elmúlt napokban. Megbeszélik a rendezővel a következő jeleneteket.

2001. szeptember 7. péntek
A vágó önállóan vág. Megérkezik a laborból az anyag. Elkészül a Hukkle-logós póló. Teljesen rossz: elnyomták, szitázás helyett matricát használtak, abból is a rossz filmet, rosszul vasalták rá, a lecseppenő cseppek pedig oldalirányba futnak. Vissza kell dobni a gyártónak. Mindenki a másikra mutat. Kínos ügy. Este vágás, már majdnem kész a film.

2001. szeptember 10. hétfő
Áll a film készítése, a vágó első napját tölti az I SPY címu film vágóasszisztenseként. A filmgyári vágóasztalon mások vágnak, előre láthatóan hat napig.

2001. szeptember 11. kedd
Az erre a napra tervezett muszternézés is majdnem meghiúsul az amerikai terrortámadás miatt. Az operator a bankban van, a rendező pedig le sem veszi a szemét a CNN-ről. Egy pillanatra felvetődik, hogy szüksége van-e a világnak még filmre, vagy egy most induló háború mindent lesöpör. Aztán megnézzük mégis a musztert: a kis vakondokot, a baglyot, a kígyót, az ozorai tájat. A képek megnyugtatóak. Nincs benne egyetlen leomló felhőkarcoló sem.

2001. szeptember 12. szerda
A tegnapi világrengető katasztrófa sokkhatása a Hukkle produkciót is eléri. Kora délután Bohm András a Mokép vezérigazgató helyettese telefonon értesíti a rendezőt, hogy a cég megválik a film gyártásvezetőjétől. A helyszínen semmi további nem derül ki. A gyártásvezető épp elszámolt a főkönyvelőnél, majd jelentkezett a producer helyettesénél, ekkor érte a váratlan döntés híre. A film elokészítése és a forgatás véget ért, a munka nagyobb része elvégezve, a Mokép mégis úgy dönt, hogy az utómunkálatokat a belső gyártás folytatja. Sem költségtúllépés, sem sikkasztás, sem forgatási nap vagy nyersanyag túllépés nem volt, a producerek döntése mégis megváltoztathatatlan. Estébe nyúló lerészegedés követi az eseményeket. Éjféltájban, egy pesti bárban találkozik a vágó és a rendező. Nem mennek ki a filmgyárba vágni, hanem a világ eseményeit taglalják. Többek között világosan látni, hogy a vágó három hetes bérmunkája nem teszi lehetővé a Hukkle vágásának folytatását. A rendező bepróbálkozik a régebbi vágónál, de őhosszas gondolkodás után nem vállalja a munkát.

2001. szeptember 13. csütörtök
Délelott Gryllus Samu, a film leendő zeneszerzője megnézi az eddig összevágott anyagot. A zenei kérdéseken kívül dramaturgiai tanácsokkal is segíti a munkát, mivel őaz elso olyan néző, aki semmit sem tudott a készülő műről.
Délután vágókeresés, de úgy tűnik már mindenki elígérkezett.

2001. szeptember 14. péntek
Délben a három perces gyász után, találkozik a hangmérnök, a zeneszerző, valamint a rendező. Egyeztetik a munka fázisait, mely egy közösen elfogadott munkarendben nyer formát. Ennek alapján a film első vágott verziója október elején a hangmérnökhöz kerül, ekkor újra hármasban átbeszélik a filmet, és elindul a zörejszinkron szervezése. Október közepén zörejszinkron, majd az így hangosított anyag visszakerül az Avidbe (vágásra használatos számítástechnikai eszköz). November 10-dikére a Saint Audio hangstúdió megkapja a film összevágott, kész kópiáját Beta Sp-én. Ott kicserélődnek a nem megfelelően tiszta hangok és atmoszférák. Közben a zeneszerző a képen megjelenő hangokat figyelembe véve zenei rendbe állítja a külső hangokkal. Laborban negatívvágás november végén, december elején. Megítélő VHS kópia december elejére a Szemlének és a fesztiváloknak. Január elejére a Mafilm Audióban keverés. Január 31-re kész fényelt kópia a filmből.
Kézfogás. Majd a rendező a Moképbe siet. A producer hétfőre megbeszélést tervez a KGB vizuális muhellyel a "macskabomlás" jelenetre, valamint elhatározásra jut a mozikópia hangjáról. A Hukkle címu film Dolby Digital Stereo lesz! Ha megvalósul ez lesz az első teljes egészében Magyarországon gyártott digital stereo film. Meg kell venni a licenc jogot, két napra speciális magnóval a helyszínen kell atmoszférázni, és az ország egyetlen ezzel a technikával rendelkező stúdiójában kell keverni.

2001. szeptember 15. szombat
Varga Zoli, a Hídember vágóasszisztense segít átírni a vágólistát és szekvenciát a Média Center Avidjéből a jelenlegi munkagépre. Hosszú, éjszakába nyúló munka, mert a két gép nem kompatibilis. Végül felépül a szekvencia, de nincs benne képi tartalom. A snitteket egyenként kell, timecode alapján a helyére vágni. A rendező azért folyamodik ehhez a módszerhez, mert több olyan jelenet is van, melyek jobbak lettek az eloző vágásnál.

2001. szeptember 16. vasárnap
Kétségbeesés. A vágószobában mások dolgoznak, de ettől még mehetne a munka, csak egyeztetni kell. A vágó továbbra is napi tizenkét-tizenhat órát vág a Budapesten készülő amerikai produkcióban. Csak esténként ér rá. A rendező más vágókkal egyeztet.
Este hatkor mégis akad egy kis idő a közös munkára. A Legelő jelenetet sikerül hosszú órák alatt finomítani.

2001. szeptember 17. hétfő
A megbeszélt időben, délben, a Moképben a KGB vizuális műhely trükkszakemberei. A producer, a Hungarofilm átvétele miatt csak később ér be. A tárgyalás rövid és sikeres. A "macskajelenetet" a trükkösök képesek előállítani, és az árban is hamar megegyeznek a gyártóval. A botrányokkal terhelt snitt megvalósulni látszik. Egy hónapra van szüksége a KGB-nek, hogy modellezze és lebontsa a macskát 30 mp-ben.
Délután a rendező felkeresi a grafikust, az internetes honlap rendszergazdáját, megbeszélni a javításokat.
Este a rendező egymaga sétál be a vágószobába, és hajnali kettőig két jelenetet összevág. Nagyon haragos.

2001. szeptember 18. kedd
Este vágás. A vágó, munkája miatt, csak tízre ér ki a filmgyárba. Mielőtt belekezdenének az aznapi jelenetbe, a rendező megválik munkatársától. Mint mondja, csak azért halasztotta a döntést, mert nem akart magára maradni a filmmel. De egy másik vágót nem lehet felkérni két hétre, gazdátlannak látja a filmet, valamint továbbra sem érti, miért hagy ott valaki egy nagyjátékfilmet bérmunkáért. A dologból nem lesz vita, a felek kölcsönös megértéssel távoznak.

2001. szeptember 20. csütörtök
Vágó kerestetik. És találtatik. A zeneszerző megtekinti a film összerakott változatát.

2001. szeptember 21. péntek
Az új vágó, Marinkás Gábor megnézi az eddig összerakott filmet. Bár azt állítja, hogy nem derül ki számára semmi a történetből, mégis kedvet érez a film megvágására.

2001. szeptember 25. kedd
Újra nekikezd a rendező és az új, friss szemű vágó a Hukkle megvágásának. Jelenetről jelenetre haladnak. Ami tetszik, meghagyják, ami nem azt átvágják. Hamar kiderül, hogy Gábor szeret véglegesre vágni, és órákat eltölteni két snitt kockapontos összeillesztésével. Ezért a rendező eltiltja a trimmeléstől mindaddig, míg a mozit hevenyészve ugyan, de elejétől a végéig össze nem rakták, hogy a snittek sorrendje meglegyen.

vissza