2002. január 1. kedd
Boldog új évet!

2002. január 2. szerda
Újra a Filmplus vágójában. Van még mit dolgozni a délutáni megnézésig. Már nem igazán tudjuk megítélni, milyen a film, de ha már változtatni kellett rajta, talán ez a lehetséges legjobb. Délután ott van Zsófi, a dramaturg, Gergő, az operatőr, Gábor, a vágó és Gyuri, a rendező. Fél hatkor megjönnek a producerek is. A rendező adja a képek alá a hangot. A producerek értik a mozit, tetszik is nekik, de még mindig túl hosszúnak tartják az elejét.
"Nem lehet egy 75 perces filmnek 40 perc az expozíciója".
"Egy filmben nincsenek egyformán fontos jelenetek, súlyozni kell."
Ezek a legfontosabb észrevételek.
"A tizenhatodik percben történnie kell valaminek!"
"A nézőt nem lehet untatni."
"Nem fontos a szemlére kész lennünk, csak legyen jó a film."
Tanácstalanok vagyunk, ennél jobb változatunk nincs a filmből. Úgy tűnik, a producer igénye megtámadhatatlan -- érthetőbbé akarja tenni a filmet a néző számára, azaz könnyíteni akar a rejtvényen.
Leona kávézó. Fejtörés. Rendező, dramaturg, vágó. Kivagyunk. Mit nem illesztettünk még össze valami mással? Újabb sorrendek és megoldások vázlatai kis papírfecniken. A vágó egy keresztbevágáson gondolkodik: a méhészt és az ebéd jelenetet osztaná hatfelé. A rendező nem ért egyet a párhuzamos montázzsal, jobb megoldást akar. A vágó leskicceli magának az általa kitalált változtatást, és veszi a kabátját: "ennél úgy sem tudok jobbat" felkiáltással távozik. Hárman maradtunk: Rendező, dramaturg és telefonon az operatőr. Hosszas-hosszas "konferenciabeszélgetés". Aztán csavaros ötlettel mégis találunk lehetőséget arra, hogy a producer kívánságának is eleget tegyünk és a rendező elképzelése se sérüljön: előrehozzuk a bába jelenetét.
A távozáskor újabb csalódás: január elsejétől igencsak megugrottak a Leona presszó addig barátságos italárai…
Hideg.
Alvás.

2002. január 3. csütörtök
Reggel kilenc a Filmplus vágójában. A vágó készíti a saját verzióját, majd a rendező is a magáét. A kocsma jelenetre olyan szépen jön a kandisznó, hogy már-már meggyőzi a rendezőt: ennek mindig is így kellett volna lennie. Hosszú vita után a rendezővel, majd némi dramaturgi ráhatásra a vágó eláll a keresztbevágás szándékától.

2002. január 4. péntek
Reggel kilenckor újabb produceri megnézés.
Ez a változat már jobban tetszik, de még mindig vannak apró kifogások - ezek orvoslására a Méhész jelenete sokkal hátrébb kerül. Nem tűnik rossz megoldásnak.
Másnap nem dolgozik a labor, így van két nap a lábszámlista elkészítéséig. Peszgőbontás. Megérkezik a trükksnitt a laborból. Hibás. Újra kell készíteni.

2002. január 5. szombat
Schulze, Pohárnok, Ruttkay, Marinkás, Pálfi. Lássuk, mit végeztünk!
Már senki sem látja tisztán a filmet. Az operatőr szerint ez a legjobb változat, a többiek nem ilyen biztosak benne.
Két perccel rövidebb a film, mint a fesztiválkiírások kvótája. A munkamódszer: a jelenlévők közül mindenkinek legalább 20 másodpercet kell találnia a filmben, amivel hosszabbá lehet tenni. (A másik lehetőség: a legjobban sikerült jeleneteket kétszer (vagy akár háromszor is) megismételjük.)
Aztán tisztázás a vágószobában. Végigveszi a vágó és a rendező a snitteket, javítják az utolsó hibákat.

2002. január 6. vasárnap
A tegnapi javítómunka folytatódik. A temetés és a lakodalom jelenetei nem igazán tökéletesek. Aztán kora délutánra elkészülnek. Egy órakor kész a film!!!
Beta kiírás a hangnak, hogy végre ők is elkezdhessenek dolgozni.
Első felvonás lábszámlista és VHS a Labornak.

2002. január 7. hétfő
Reggel a Filmlaborban az anyag. Kezdődik a negatívvágás.
A Filmplus számítógépe elromlik. A vágó átköltözik a diszkekkel a HB videóba, ott folytatja a munkát. Délutánra elkészül az újabb labortrükk is. A vágó beilleszti a filmbe.
A hang bajban van. Annyit módosult a film, hogy nem tudják, mikorra tudnak elkészülni - már csak azzal is, hogy alárakják az eredeti hangokat, atmoszférát.
A rendező a PR ügyeket intézi a Moképben - véglegesítik a főcímlistát, megbeszélik a plakátot, elkészítik a sajtónak szánt anyagot is.
A rendező és a dramaturg találkozik, hogy megbeszélje, mi is történt "hirtelen" a filmmel. A rendező, néhány nap rálátással egyre inkább érzi, hogy az utolsó változtatással a film ellen döntött… A dramaturg ezen egy csöppet sem csodálkozik.
A rendező telefonon megváltoztatja az utolsó jelenetet.
Beletörődik a most már megváltoztathatatlan dolgokba.

2002. január 8. kedd
A Moképben a rendező megbeszéli a producerrel a plakáttervet. Megemlíti a film másik verziójához való visszatérés lehetőségét, de a producer elzárkózik a dologtól. Megígéri, hogy a DVD-n rajta lehet a rendezői változat.
A laborban az egyik snittből 12 kockát perforációhiba miatt le kell vágni, a negatív végén ugyannyit pótolnak.

2002. január 9. szerda
Rendezőnél lázas ébredés - elszúrta a filmet az utolsó pillanatban.
Rengeteg kétség, önvád és csalódás.
Plakátvéglegesítés a grafikusnál.

2002. január 10. csütörtök
A rendezőasszisztens is bekapcsolódik a munkába: a főcímen dolgozik.
Mindössze hat darab plakát fog készülni - csak a szemlére.
Délután megalakul a MADZAG Filmegylet.

2002. január 11. péntek
A hang nem tudja garantálni, hogy a szemlére elkészül.

2002. január 18. péntek
Filmszemle előkészületek. Sajtóanyag véglegesítés.
A zeneszerzőkkel újabb megbeszélés. Nagyon kevés az idő. Egy mentőötlet: készüljön el egy hangos, fényelt kópia a szemlére, aztán ismét időt kell adni a hangosoknak, hogy nyugodt körülmények között elkészíthessék a film végleges hangját. Ez plusz hárommillió forintot jelentene, amit a rendezőnek kellene előteremtenie.
Brazil sorozat szinkronjára színészeket keresünk.

2002. január 19. szombat
A rendező ismét a grafikusnál. (Még mindig) készül a flash oldal.
Este a hangmérnök meghívására a stáb nagy része (a vágó, a dramaturg, a producer asszisztense, a két zeneszerző és a rendező) a Saint Audió megnyitó ünnepségén találkozik. Fásult eszegetés-iszogatás. Mindenki hullafáradt.
Mikor a party kellős közepén rendező benyit a hangmérnök szobájába és azt egy kollégájával találja, amint épp a Hukklén dolgoznak, eufórikus érzés keríti hatalmába. Ezért már megérte.

2002. január 20. vasárnap
Reggel kilenckor a SAINT Audióban Mikes Emma és Fogarasi Gábor zörejesek hangokat pótolnak az átvágott filmhez. Délután a zeneszerző Palya Beával és Sebő Ferenccel felénekelteti a főcímdalt. A rendező némi kritikával szemléli az eseményeket…

2002. január 21. hétfő
A hang az előző napi zörejeket illeszti be a filmbe.
A Moképben elfogadják a főcímlistát. Még hiányzik a filmben elhangzó zenék részletes felsorolása, de estére már a trükkösöknél az anyag.

2002. január 22. kedd
Reggel kilenckor a SAINT Audió stúdiójában, munkások kopácsolásai közepette elkezdjük keverésre készíteni az anyagot. Az épülő stúdió körülményei nem épp a legmegfelelőbbek, de a hangulat roppant családias, már-már otthonos.
A vártnál jóval lassabb a munkatempó.
A vártnál jóval több a munka a filmmel.
A vártnál jóval hosszabb ideig dolgozik a stáb.
Este 11-re hagyjuk abba.

2002. január 23. szerda
A rendező, az operatőr és a vágó megnézi a Laborban a nullkópiát. Igencsak elégedettek, bár van néhány aprócska hiba a szalagon. Ezt a labor munkatársai hipp-hopp megoldják (már amennyire hipp-hopp, és már amennyire lehet…)
A hang-utómunka csak délután folytatódik. Mint púpos gyerek a prés alatt. Most már biztos, hogy egy nap nem lehet 10-12 percnél többet haladni. Ez így viszont kétségbeejtő.
Ami jó hír: kész vannak a plakátok! Egyelőre csak a PR-os látta, de szerinte gyönyörűek.

2002. január 24. csütörtök
Továbbra is púpos a gyerek. Napi 16-18 óra meló. Mindenki fárad, mindenki egyre ingerlékenyebb. Azért megy a munka. A zeneszerzők egymást váltva érkeznek az újabb és újabb anyagokkal. A rendező most már biztos benne, hogy úgy, ahogy most van, nem tetszik neki a főcímdal.

2002. január 25. péntek
Egyre nagyobb a hajtás, egyre fáradtabb mindenki, egyre nehezebb. Még jó, hogy az a lehetőség mindig ott van, hogy majd jövőre. Persze, hiba volna, de még mindig jobb, mint egy félkész anyagot bemutatni.
A héten az ötödik pizza. (Meddig van még akció?!) Ez sem tesz jót az ember idegrendszerének.

2002. január 26. szombat
A hajtás folytatódik. Este megérkezik a két színész: Solecki Janka és Menszátor Héresz Attila, hogy a brazil sorozatot felmondják. Ez egy kicsit felszabadít mindenkit. Végre egy kis változatosság. Aztán hipp-hopp vége, és megint csak az a húsz négyzetméter, megint egy pizza és megint küzdelem az idővel.

2002. január 27. vasárnap
Ma csak délután ötkor lejár a munka a Saintben, utána költözés a főiskolára, mert kedd estig be kell fejezni az egész film keverését. A főiskola vetítője egy aránylag nagyobb terem, ott talán több értelme van a keverésnek, mint egy kis szobában. Viszont még legalább kétnapi munka hátra van - ha nem kétheti…
A hangmérnök és a rendező megegyeznek, hogy az átköltözés után még dolgoznak egy kicsit, de erre mégsem kerül sor.

2002. január 28. hétfő
A keverésről egyelőre szó sincs. Folytatódik a munka, ahol abbamaradt. A teremben borzasztó a hőség, a fűtési rendszer hibájából, de ez ellen semmit sem lehet tenni. A gondnok eltűnt. Mindenki félmeztelenül agonizál.
Elképzelhető, sőt, a nap végére egyre bizonyosabb, hogy nem kedden, hanem csak szerdán fejezik be a munkát, így a labor egy nappal később kapja meg az anyagot a megbeszélt időponthoz képest.
Estefelé néhány telefon - és a probléma (úgy tűnik) megoldódott. A labor elvállalta, hogy kész lesz szombatig, ha csütörtök reggel 8-ra ott a DAT-on a hang.
Kis fellélegzés, aztán újra munka. Hajnalra a film végére érünk. Holnap kezdődhet a keverés.
Nyertünk egy napot!!!

2002. január 29. kedd
A hőmérséklet az elmúlt naphoz képest alig valamicskét változott. De ez nem lankasztja lelkesedésünket!
A film első öt percére kb. 4 óra megy el. Ez így nem mehet tovább. Fel kell pörgetni a tempót. Csak az a kár, hogy túl sok mindent kell még pótolni utólag. Tényleg kéne még legalább két hét. Ráadásul még nem is tudjuk, hogy egymáshoz képest milyenek ezek a jelenetek - így hanggal. Mi is csak akkor szembesülünk majd vele, mikor holnap este megnézi a producer.
A kialvatlanság egyre elviselhetetlenebb. Egyre elviselhetetlenebb minden és mindenki.

2002. január 30. szerda
Az utolsó nap. Szárnyakat kapunk. Sajnos, az idő is repül…
7 óra körül megérkeznek a producerek, valamint egy francia vágó is. Levetítjük nekik a filmet, ami nem mondhatni, hogy osztatlan lelkesedést arat. A producerek csalódottnak tűnnek, a francia vágó azt mondja, érti, mivel próbálkozunk mi itt, de ehhez még kicsik vagyunk.
A jelenlévő rendező, hangmérnök, két zeneszerző és egy dramaturg teljesen tanácstalan. Gőzük nincs, hogy most akkor mi van. A producer szerint az van, hogy a rendező ott állt a kapu előtt, de mégsem sikerült belőnie a tizenegyest. Azért megnyugtatóan hozzáteszi, hogy a szemlén biztos jól fogják majd fogadni a filmet, de a külföldi fesztiválokat még meg kell gondolnia.
Egyedül a rendező nincs kétségbe esve. Azért neki is jót tesz egy kis szünet, amit a közeli kínai büfében tölt el a stáb, hogy feltöltekezzen egy kis energiával, és hozzá tudjon látni a munka hátralevő részéhez.
Ez a hátralevő rész egészen fél négyig tart.
Sőt, a hangmérnöknek reggel nyolcig - amíg átírja a hangot és beviszi a laborba. De ez már a holnapi napra tartozik.

2002. január 31. csütörtök
A hangmérnök reggel nyolckor a filmlaborban leadja a hangot. Így holnap reggel 7-kor tudja csak megnézni a hangmérnök, a rendező és az operatőr a kész filmet.
Megkezdődik a 33. Magyar Filmszemle.
A rendező kissé el van keseredve, hogy a szemlén résztvevő alkotók nem kapnak meghívót a megnyitóra. De hogy akkor kik töltik meg azt a hatalmas termet? Ez így olyan, mint egy olimpia megnyitója, ahol nem vonulnak fel a sportolók.
Persze nagy az izgalom, hogy a záróünnepségen ott lesz-e a stáb.

vissza