Szellem, 2002. február 16.

Diákzsűri a filmszemlén
Árral szemben

. . .
"- Hagyjál már! Tuti, hogy a Kamondit hozzák ki elsőnek, már beválogatták a berlini versenyprogramba is. De ez ne érdekeljen, azt mondd inkább, neked melyik jött be! Tudod, úgy szubjektíve?
- Csináljuk úgy, hogy írjuk fel a legjobb hármat, azt összesítjük, és akkor a többiről már nem is kell vitatkozni. Vagy van más javaslat?
- Minek ide papír, a Hukkle a nyerő, és kész!"
. . .

" Jó, legyen a Hukkle, de nem gáz az, hogy az elsőfilmes zsűrink is őket hozta ki?" - bonyolódott a sokféle ítészek keltette összevisszaságba a pécsi bölcsészkarra járó Kiss Miklós, a már említett fesztiválpresszóban. "Már miért, nekem tényleg nagyon tetszett, nagyon jó kis mozi, egyszerre szól a szakmának és az úgynevezett nagyközönségnek" - erősítette mégis a későbbi győztes pozícióit Szőke Eszter a Pázmányól. "Valóban ínyenceknek való munka, vagy írd inkább, hogy gourmet!" - tolta még tovább e szekeret részben a szakmaiság, részben a jegyzőkönyvi dokumentálás erősítésének irányába a kodolányis zsűritag, Vadócz Péter, aki nemrég nem mellesleg az OFF nevezetű független filmes seregszemlén elnyerte a forgatókönyves fődíjat.
A szóban forgó és végül diákdíjat is kiérdemlő alkotás egyébiránt valóban nem nevezhető szokványosnak. A dél-dunántúli falucskában, Ozorán játszódó és Koltay Lajos operatőr vezette "nagy zsűri" által is a legjobb első filmnek titulált, Pálfi György rendezte Hukkléban ugyanis nincsenek párbeszédek. Sőt az emberi szavak is legfeljebb a míves hangkulissza részei. Az egykor férjeiket módszeresen mérgező tiszazugi arzénes asszonyok ügyét megidéző cselekmény mégis követhető, mi több, élvezhető. "A Hukkle épp ettől jó. Visszatér a gyökerekhez. Hogy ugye a kép a legfontosabb. Művészfilm, de abban az értelemben, hogy minőséget hoz létre. Szóval más, mint a kommersz mozi, mint mondjuk Koltai Róbert sztálinvárosi eposza, a Csocsó vagy Erdélyi Dániel 1984-ben játszódó üttörős mozija, illetve Bacsó Péter profi munkadarabja, a Hamvadó cigarettavég" - magyarázta a HVG számára Vadócz, miként különbözteti meg az alkotói és a középgenerációk által nyomott kasszaopusokat.
"Képzeld, a Hukklét még a Koltay is végigrötyögte, tudom, mert mellettem ült" - erősít a döntésen belső meggyőződéseként a Budapesti Médiaintézetben tanuló Gévai Juli. Az efféle személyes impresszióktól eltekintve azonban - pláne kívülről - senki sem akarta befolyásolni a diákzsűri döntéseit.

Vajna Tamás

vissza