Fiatal rendezők áttörése a 33. Magyar Filmszemlén. Mundruczó és Kamondi a csapat élén
Fény, végre igazi, erős fény!

. . .
Az új generáció átütő tehetsége nagyban megkönnyítette a zsűri dolgát. Ebben az évben nem volt gond kiosztani a legjobb elsőfilmes díját. Még akkor sem, ha erre többen is érdemesek lettek volna. Hogy a végén mégis Pálfi György kapta, azon senki sem csodálkozhatott. Ez a huszonnyolc éves, igazi bravúrt produkáló titán valami olyat tett le az asztalra, aminek sem a magyar, sem az egyetemes filmművészetben nincs párja: egy padon ülő öregember csuklásával mutatja be egy festői falu életritmusát, de azt is úgy, hogy a film minden szereplője szótlan marad, csak a gesztusaival beszél. Hetvenöt perc az élet hangjaival, zajaival, zörejeivel, miközben mindent értünk, sőt egy páratlan gyilkosság tanúi vagyunk. Hukkle. Ez a film címe, amelyet (tévedésből!) sokan hákl-nak ejtenek, pedig nem angol a szó – egyszerűen „csuklásutánzó”.
. . .

SZABÓ G. LÁSZLÓ

vissza