ELSŐ TÉTEL: A FELADVÁNY

1/1. FALU – FÖLD ALATT 2’

Sötétből és halk dübörgésből bontakozik ki egy csúszómászó, mintha föld alatti vackából törne a fény felé. Közelünkben kúszik el a mérges vipera, a felszín felé tart.
Egy domboldalon ér ki a napra, ahonnan Kesernyést, az apró magyar falucskát látni, amint biztonságosan megbújik a csöndes völgyben.

2/1. CSEKLIK BÁCSI HÁZA - BELSŐ 5’

"hukkle" - hallatszik egy visszatarthatatlan hang, még az előbbi tájkép alatt. Aztán egy szobában vagyunk.
Cseklik Józsi bácsi már nagyon öreg. Egyedül él, romos, de romantikus, tornácos házban. Épp az ételhordóval babrál, gázt gyújt, melegíti a főzeléket. Aztán megint hallatszik az a furcsa hang: - hukkle… Józsi bácsi eszik néhány faltot, de az a “hukkle..” nem hagyja: összerándul a teste, úgy tör fel belőle a hang. Csuklik az öreg, hukkle…, de ez már rég megszokott dolog nála, nem berzenkedik ellene. Elvesz egy pokrócot az ágyról meg egy kis tehéntejet tartalmazó fémkannát, és kifele indul. hukkle… - tér vissza rendszeres időközönként a csuklás.

2/2. CSEKLIK BÁCSI HÁZA

Nyílik a faajtó - ajjééé -, kilép rajta az öreg az utcára. Hukle… Leül a ház előtt a kispadra. hukkle… A megereszkedett pad válaszol neki: nyek… hukkle, nyek…, hukkle, nyek…, - válaszolgatnak egymásnak.
Az utca vége felől megtermett kandisznó közeledik -plöccs, plöccs...-, mögötte apró termetű gazdája -kip-kop, kip-kop, kip-kop-, aki egy nagy bottal terelgeti az állatot. Elmennek az ücsörgő öregúr előtt, az ember megemeli a kalapját -surrr-.
Biciklis kölyök tűnik föl a másik oldalon: vékony ostort csattogtat a feje fölött, előtte birkák rohannak. Mögötte szélsebesen teker a postás, megelőzi, int egyet az öregnek, csönget a biciklin, és elhajt. A szomszéd portára bekopog, egy mosolygós Nagymama veszi át a nyugdíjat. Aláírja a készpénzátvételi nyugtát, serceg a toll.
Tehenek kavarnak hatalmas port Cseklik bácsi orra alá. Cseklik csak csuklik -hukkle-.
Kisgyerek eszik hatalmas mézes kenyeret. A porba ejti, kicsit elszontyolodik, aztán fölveszi és megeszi.
Libák, kacsák, tyúkok ricsajoznak a szomszéd portákon, a párkányon egy macska mosakszik -slup-slup–.

2/3. CSEKLIK BÁCSI HÁZA

A távolból lovaskocsi közeledik, a lovak patkójának dobogása egyre hangosabbá válik. - Tluk-tlik, tluk-tlik, hukkle, nyekk… tluk-tlik, tluk-tlik, hukkle, nyekk... Már a részegen alvó hajtó horkolását is hallani: - Khrhoo…khrhoooo…ooo… Belesimul a többi zajba, elemévé válik.
Már a szekéren vagyunk, épp most haladunk el a háza előtt ücsörgő Cseklik bácsi előtt.
A gyengeelméjű fiú ül a bakon. Alszik. A lovak lassú monotonitással – mintegy Cseklik bácsi csuklásának ütemére – húzzák a gumikerekes szekeret. (Hukle, tluk-tlik, khrhoo, nyekk-nyekk, hukle, tluk-tlik, stb…) A szekéren húszliteres fémkannák. Összekoccanó hangjuk újabb színt ad a fokozatosan kibontakozó zajszimfóniának (kocc-kocc).

3/1. FORRÁSNÁL 3’

A falu határában a lovak megállnak egy forrásnál. A fiú leveszi a motoros szivattyút, egyik végét a forrás alakította tóba dobja, majd beindítja a motort. Aztán leemeli az egyik kannát a kocsiról, és a kígyószerűen vonagló slagot az edénybe helyezi (kocc-kocc, csob-csob). Lassan gyűlik benne a tiszta víz. Addig elszív egy cigarettát. Köhög. Játszik a faágakkal, az orrát piszkálja, elüti az időt, amíg a csörgedező víz lassan megtölti a kannát. Madár dalol a fán. Egér oson a föld alatti lukba, mindegyik saját zaját adja a harmonikus ritmusba rendezett hangokhoz.


3/2. A FORRÁSNÁL - LEGELŐ

A közeli legelőn birkák legelnek, bégetnek, harsogtatják a füvet. Éles vakkantású kutya keríti a csilingelő csordát. A fa hűvösében fiatal, de már asszonykorú pásztorlányka pihen. Ahogy felemeli a fejét láthatóvá és halhatóvá válik, hogy zenét hallgat. Csillogó DiscMan lapul a tarisznyájában. Közben katicabogarat futat a bőrén, engedi intim tájakra, mind a maga, a bogár és a bokrok mögül leskelődő bolond fiú örömére.
A lovak türelmesen várnak, legelnek, a szekér néha felnyikordul, ahogyan széjjelhúzzák.
A víz már régen megtöltötte a huszonöt literes kannát, de a fiú nem nyúl érte. A forrásvíz utat találva magának tovább folyik a kanna száján. Csend van, szép a táj.
A katica otthagyhatta a pásztorlányt, mert most a fiú orrán billegeti magát kacéran. Az bárgyún mosolyog. (pásztoridill)

4/1. RÉT – KATLAN 1’

A lovak belefeledkeznek a legelésbe, és jobb fű után kutatva elhúzzák a kocsit a forrás mögötti réthez. Onnan a forrást már nem látni.

4/2. RÉT 3’

Egy jóságos arcú öreg néni hajlong a mezőn. Nagyon romantikus, éppen filmbe illő jelenet. Méhecskék szállnak a hirtelen kinőtt gyönyörű virágok kelyhébe. Erős surrogással fejlődik csírából magas szárú növénnyé néhány másodperc alatt a virág, hogy aztán kisebb pukkanásokkal színes virágok nyíljanak a zöldben. A háttérben susognak a fák, a mező füvei és színes virágai hullámzanak. Az égen apró bárányfelhők úsznak át lassan. Középen a feketeruhás öregasszony virágot szed. A fű közül kis üregi nyúl figyeli a gondos kezeket. A diófáról egy épp alváshoz készülődő gyöngytyúk pislog rá. De észre veszik a rovarok, csigák is az óvatos emberi beavatkozást. A néni jellegzetes, sötétbíbor színű növényt válogat ki a sok tarka, színes közül, nagy gonddal. Közben halkan énekel.
Hirtelen egy gólya rebben fel a közelben. Azzal megyünk tovább.

4/3 RÉT - REPÜLÉS

A falu felett repülünk, vezetőnk a gólya. Egészen a kocsmáig röpül.

5/1. KOCSMA - BELSŐ 1’

Film - Ajtó, függöny - Pálinka - Tekebábu - fahrt. Odabent egy légy bánatosan köröz egy pálinkás pohár fölött. Cseppen a pálinka a pohárba. A kocsmáros épp méri a felest. Az előbbi légy az ő karján pihen meg egy pillanatra, majd ismét tovább száll. Kies kocsma, kis kerttel, abban deszkából kiépített tekepályával.
Főleg a hangokra koncentrálunk: ajtónyikorgás, pohárkoppanás, pénzcsörgés, gyufasercenés, tv hangja (benne a sláger: Csak egy nap a világ…), a játékgép csattogása, a darts nyilak becsapódása, a pultos láncfüggönyének csörgése, a kutya, és a teke hangja, stb.


5/2. KOCSMA - KÜLSŐ 3’

Tíz-tizenöt ember szemlélődik savanyú fröccse felett, vagy pálinkája mellett. Drukkolnak egymásnak, kiabálnak. Döntik a bábukat rendesen. Mikor a golyó tarol, hirtelen sötét lesz. A golyó eltakarja előlünk a fényt.


6/1. MÉHÉSZ TANYA 4’

Sötét van. Kaparászás, serénykedés hangjai hallatszanak, néha rövid zizzenés, aztán nedves, szirupos toccsanás. Méhek között vagyunk, és valahonnan a kaptár aljáról jöhetünk, mint hatvanezredik here a királynő közelébe tartva. Egyre erősebb a zümmögés, és egyre több a méh. Már látni a hatalmasra nőtt asszonyi uralkodót, amint szolgái gondoskodása közepette kipottyantja az utódokat.
Ekkor világosság önti el a kaptár sötétjét. Egy méhecske szemszögéből karó nagyságú, emberi léptékkel mérve azonban csak gombostűnyi gyilkos szerszám járja át az anyakirálynő testét. A méhész furcsa védőruhájában, hálóval a fején meggyőződik róla, hogy sikeresen hajtotta-e végre az anyakirálynő-frissítést.
Tűz lobban, a nád barna termése izzani, majd füstölni kezd. Ezt használja a méhek nyugtatására a méhész. A füst behömpölyög a keretek közé, élesen látszik a nádfonatú házikóba betűző, erős napfényben. Az elevenebb rovarok potroha még sárgábban villan, amikor életüket áldozva szúrják a behatolót, még a ruháján keresztül is. A méhész megszokta már a csípéseket, a munkával jár. Ügyesen emeli ki a keretet és helyezi be a hengeres gépbe. Megnyomja a gombot, sivító zaj keletkezik, forogni kezd a tengely, majd a henger oldalába forrasztott vékony csövön csorogni kezd az aranysárga méz.
… (ld. 6/2)
A méhész leveszi a hálót meg a méhészsapkát a fejéről. Beletúr izzadt hajába, mely csomókban hullik ki. Leszórja a földre. Csókot ad a most érkező Böskének és a kapuból még egyszer kikémlel az útra, hogy ellenőrizze, volt-e szemtanúja a nő érkezésének. Rejtett kamerás felvétel. Böske nem akar bejönni. A méhész, hogy mentse a helyzetet, úgy csinál, mintha az ebéd érkezett volna és azért cserébe egy csupor mézet visz.
A méhek szorgosan gyűjtik a mézet a napsütésben.
Később a méhész, munkája végeztével az ebédhez ül. Kanalazza az ételt. Egy kóbor méh a gallérjába mászik…


6/2. MÉHÉSZTANYA – BICIKLIÚT (A 6/1 KÖZEPÉRŐL) 30”

Bicikli halad sebesen a kis erdei úton. Ötven év körüli nő ül a nyeregben, a kormányon nejlonszatyor lóg. Befordul a méhész tanyájára.


7. VARRODA 4’

Mint a méh fullánkja, úgy döfődik az anyagba a varrótű. Aztán egyre gyorsabban, sokszor egymás után. Cérna fűződik, és köt össze két anyagot. Az egyik kis darab varródik a másikhoz, gondos asszonykezek igazgatják ügyes mozdulatokkal a gyorsan futó tű alatt.
Varródoboz nyílik, benne tű, cérna, kis olajtégely, dundi kis üveg, melyet kiemel az egyik asszony, spulni, anyagdarabok.
Mikor kész vannak a saját munkafázisukkal, átadják a készülő ruhát a mögöttük ülőnek, aki hozzá var egy újabb darabot, majd az így félkészet ő is továbbadja a mögötte varrónak. Mikor a ruha leírt így egy kört a hosszúkás szobában két sorban elhelyezett varrógépsoron: a kész kabátot zsákba csomagolják (pont olyant, mint a gyengeelméjű fiún volt, aki a forráshoz tartott), majd egy piros autóba teszik.
Komor asszonyok robotolnak, ablak mellett társalognak a bábával, kihajolnak az utcára, dundi üvegeket adnak-vesznek, cserélnek egymás között.


8/1. CSEKLIK BÁCSI HÁZA - AUTÓ 2’

A piros autó az árokszélen kapirgáló tyúkokat felzavarva tűnik el a távolban. Elhúz a postás mellet, aki éppen leszáll a biciklijéről és egy idős mosolygós néninek pénzt ad át, elismervény ellenében.

8/2. CSEKLIK BÁCSI HÁZA

A piros autó Cseklik bácsi háza előtt száguld el. Az öreg még mindig csuklik. Nem esett ki a ritmusból. Mered maga elé és csuklik rendületlenül. Betartotta a méhek zümmögésének ritmusát, a kocsma pénzcsörgető, pohárkoppintó tekezaját, a varrógépek zakatolásának ütemét – vagyis inkább az ő csuklása határozta meg e zajok titokzatos harmóniáját. Cseklik bácsi úgy ül ott a ház előtti kispadon, mint egy mesélő.
Éppen, mikor elszáguld előtte a piros autó, a másik irányból kukoricaarató-gép közeledik. Lassan, komótosan pöfékelve terpeszkedik az úton. A gépszíjak csattogása, a kukoricaszárat nyeső ollók fémes zötykölődése, a vezetőfülke tetején kivezetett kipufogó pufogása, érdekes módon, mintha felelgetnének az öreg Cseklik bácsi csuklására.

9. A FÖLDEKEN 1’30”

A gazdasszony már alig várta, hogy megérkezzen az aratógép, már kinn állt a bekötőúton, mely a földjére vezet. Tudta ő, hogy ha már ott van a gép, egykettőre végeznek a munkával.
Dőlnek is rendre a nehéz terméstől roskadozó kukoricaszárak. Egy ijedt kis őz sehogyan sem tudja, merre szaladjon a behemót, szörnyű robajjal közeledő gép elől. Eddig biztonsággal rejtette a sűrű kukoricaerdő, de most menekülnie kell.
A kukoricaszemek kiőrlődnek a rusnya gép belsejében. Teherautó fogja fel a magas csőrön át kiömlő termést. A kombájn mellett halad alázatosan. Mikor megtelt a plató, elhagyja a szántóföldet.

10/1 MALOM – ODAÚT 30”

Műúton halad a teherautó, a szőlődombról kapálgató gazdasszony nézi a távolban haladó autót, mellette a földbe szúrva egy madárijesztő, mint társa áll.

10/2. KUKORICA(BÚZA, REPCE?)MALOM 20”

A teherautó végül is megérkezik a kukorica(búza. repce?)malomhoz.

10/3. KUKORICA(BÚZA, REPCE?)MALOM 1’

Kiborítja a sok szép sárga kukoricát (búzát, repcét?) a mázsálóra, ahonnan aztán a kotrógép hányja egy kupacba. Onnan egy aknába zúdulnak a szemek, majd futószalagon a csattogó malomba. A hatalmas, égbetörő acélos szerkezetet nem kezeli senki. A gépek működnek, de sehol egy lélek. Csak egy macska tanyázik az irányítófülke tetején.
Őrlődik magától a kukorica, és lisztként távozik a másik oldalon a takarmány, hogy aztán csomagolva…


11/1. NAGYMAMA HÁZA 1’

… a nagymama vegye le a polcról, hogy előkészítse az ebédhez szükséges dolgokat. A kukoricaliszt a tata papijához szükséges, aki torokműtétje óta csak pépeset ehet. A család többi tagja fejedelmi ebédnek nézhet elébe.
Hozzávalók: 1 db tyúk az udvarról. Még látjuk, ahogy szalad, aztán ahogy a nagymama levágja, a teknőben leforrázza, megkopasztja, majd hagymát, zöldséget hoz a kertből, fűszereket vesz elő, két tojást hoz a tyúkok alól, stb.
Aztán készül a tyúkhúsleves és a csirkepörkölt – ritmusra. A hagymát apró darabokra vágja, a zellert, petrezselymet úgyszintén, majd feltesz egy nagy lábas vizet forrni, feldarabolja a tyúkot, zsírt izzít, galuskát dagaszt, vegetát szór a levesbe, stb.

11/2. NAGYMAMA HÁZA 1’

Vendégsereg érkezik a városból a vidéki nagymamához. Beállnak az udvarra az Audival. Nyílik az első ajtó – klaty –, kiszáll a fiatal férfi, majd a mellette lévő ajtó – klaty -, a feleség, a gyerekek a hátsó ajtón – klaty, klaty -, az első ajtó bezáródik – paff -, a jobb oldali úgyszintén, és már nyílik is a csomagtartó – paff, nyee, paff, paff - . Kinéz a nagymama, megcsikordul a sarokvas – aánjee, paff -, mind bemennek a házba – tipp, topp, paff.


11/3. NAGYMAMA HÁZA 2’30”

Mindenki felszabadult, a nagymama gondosan terít. Együtt a család. A tatának külön turmixot csinál a mosolygós nagymama. Turmixgépbe teszi a filézett csirkehúst, meg a papit, és mivel ünnepnap ez a mai, rak hozzá egy kis savanyúságot is és egy kis adag fehér folyadékot egy kis dundi üvegből, majd pépesre darálja az ételt.
Esznek. Csörögnek a kanalak, koccannak a poharak, meg-megnyikordul a kés a tányér alján. Az apa csuklik, egyet.
A hatéves kisunokának nagyon tetszik a pörgő-forgó turmixgép, de ő csak rendeset ehet. Ezért történik meg az, hogy amikor ebéd után senki sem figyel oda, elcseni a turmixos üveget. Letelepszik vele az udvar egy rejtett zugában, és nyalni kezdi az üvegből, amit a nagypapa meghagyott. Az arra sétáló macskának is ad belőle: az ujja egyik felét ő nyalja, a másikat a macska.


11/4. NAGYMAMA HÁZA 30”

Mi a macskával megyünk tovább, követjük, ahová megy. Lába néha nem engedelmeskedik neki, ki-kifut alóla, mintha valami nagyobb erő telepedne rá. Egyre többször esik el, de annál inkább igyekszik feltápászkodni. Végül már nem sikerül neki, már csak néz ránk. A szeme még eleven, de a teste nem mozdul többé.


11/5. NAGYMAMA HÁZA – FÖLDÚT 30”

Halott macska fekszik az úton. Bőre mozogni kezd, furcsán beplöttyed, miközben a test merev marad, fénye megkopik. Hamarosan szétnyílik a has, fehér férgek hada ömlik ki belőle. Pillanatok alatt elfogyasztják a húst, és a csontot fehérre rágják. Aztán a csontok is összeroskadnak a napon. Pár pillanat múlva a macskából már csak por marad, amit egy gyenge szellő is elfújhat.


11/6. NAGYMAMA HÁZA - FÖLDÚT

Egy autó kereke hajt a már megtisztult földre. Egy rendőrautó kereke. A kocsi fékez, majd kiszáll belőle a falu rendőre. A nyakában lógó látcsővel lassan kémlelni kezdi az eget. Majd visszaül a kocsiba és továbbhajt.

MÁSODIK TÉTEL: ÖSSZEFÜGGÉSEK


12. CSEKLIK BÁCSI HÁZA 30”

Az öreg Cseklik bácsi a kis kanna tejjel és az elnyűtt pokróccal felszerelkezve éppen leül a padra, mikor elhúz mellette a rendőrautó. Még mindig kitartóan csuklik. A postás a háttérben sertepertél, asszonyokkal fecseg, végzi a munkáját – pénzt oszt.


13/1. MÉHÉSZ HÁZA 4’

A rendőrautó egy modernebb vidéki ház elé ér. A fiatal rendőr kiszáll a kocsiból és komótos léptekkel indul be a házba a kerten keresztül. Megsimogatja a kutyát. Hazajött, nem helyszínelni. Bemegy a házba, a konyhában üdvözli a szüleit, az anyja kiszedi neki a levest, az apja, a Méhész, bort tölt, de a fiú pohara csak félig lesz tele, kifogy az üvegből az ital. Az asszony elveszi a fiú elől a poharat.
A férfi kimegy borért, vele megy a kamera, de már jön is vissza a demizsonnal. A kamera tovább megy.
Kint az udvaron az asszony enni ad a tyúkoknak. A két férfi is kijön, kétpofára harapják a kolbászt, nagyokat
röhögnek és heccelik a kutyát. Az asszony rájuk se néz, visszamegy a házba.


13/2. MÉHÉSZ HÁZA

A Rendőrrel lassan a szobába megyünk, ahol már megy a televízió: az asszony nézi a brazil sorozatot. A fia odaül mellé a tévéhez. Nagyon elfáradt az egész napi munkában.
A Méhész közben a fürdőszobába ment, megmossa az arcát, vizsgálja, és a hátát tornáztatja. A félig nyitott ajtó előtt megy ki a felesége a konyhába, elmosogat, és egy dundi kis üveget tesz az egyik fiók mélyére. Közben imát mormol.
A Méhész két fröccsöt csinál, majd kiviszi a nappaliba, leül a fiához a fotelba, rágyújtanak, koccintanak, de egyikük sem iszik. Némán ülnek egymás mellett. Mikor elmegy mellettük az asszony, a Méhész felhajtja az italt és minden sietség nélkül kikíséri a búcsúzkodó rendőrt a kocsijához. Alkonyodik, a háttérben elkerekezik a postás.
Az asszony fordít egyet a szoba közepén álló keltetőgépben fekvő tojásokon.
A Méhész a felesége után megy a hálószobába. Mire odaér, az asszony már az ágyban fekszik. A férfi is hálóruhát húz, befekszik a felesége mellé. Teljesen idegenek, csak a mozdulataik egészítik ki egymást. Némán fekszenek egymás mellett. A cseperedő kiscsibe is nyugtalanul fekszik a biztonságos tojáshéj alatt.
Aztán az asszony váratlanul kikel az ágyból, papucsot húz, kisiet a szobából, végigsiet a már üres házon. A nappaliban megtalálja az érintetlen pohár fröccsöt. Leoltja az égve hagyott villanyt.

14/1. PÁSZTORTANYA 2’

A legelőről megismert pásztorlányka felgyújtja a villanyt otthonában. Az éles fényre mozgolódás támad. Három férfi, három generáció lustálkodott eddig szemmel láthatóan ebben a házban – mindannyian betegek, alig tudnak felülni. Eljött az etetés ideje. A lány megmelegíti az ételt, szakszerűen asztalhoz ülteti a betegeket (nem nyomorékok, hanem kábák). A gazda szemével nézi őket, ahogy esznek.

14/2. PÁSZTORTANYA - KÜLSŐ

Az ablakon kitekintve, a kékesen ragyogó alkonyatban nyugodni tér a táj. Kinn bégetnek a bárányok. Lassan közelebb megyünk a közeli dombhoz. Már olyan közel vagyunk, hogy félő a földbe ütközik a kamera.

14/3 PÁSZTORTANYA – FÖLD ALATT 1’

- VAKONDOKÉKNÁL
És ez meg is történik, de ez nem lehet akadály, a kép a föld alatt, a rögök között halad tovább, míg egy vájatra nem találunk. Éppen arra közlekedik egy fekete vakondok. Vele tartunk. A családjához siet, melegíteni őket… Aztán újra felkerekedik, vadászni indul. Mikor egy kissé eltávolodott vackától, a felszínre ássa magát, majd folytatja az útját a föld alatt. Hirtelen egy hatalmas penge szalad a vájatba, helyében erős napfényt hagy. Aztán megint, és újra bevágódik a penge. A vakondok menekül.


15/1. A BÁBA HÁZA - UDVAR 2’

A jóságos arcú néni, aki virágot szedett a réten, épp a kertjében kapálja a káposztát. Azaz vakondokra vadászik. Egy ügyes mozdulattal a felszínre emeli, elfogja. A láncra vert kutya keményen ugatja az új jövevényt. A jóságos arcú néni védelmezi, elvonja a kutyától. Kellemes jelenet, olyan állatbaráti.
Csöngetnek
A postás jött, hozta a rokkantnyugdíjat. A jóságos arcú néni kinéz, majd odadobja a vakondokot a kutyának, és a kertkapuhoz siet, átvenni a pénzt. A ház előtt, a hűs árnyékban egy még nála is idősebb asszony fekszik tehetetlenül. A fekvő nénike feje mellett tejszerű folyadékkal teli tálka. Légy vergődik benne. A postás érdeklődve nyújtogatja a nyakát a magatehetetlen asszony felé. A kutya marcangolja a pucokot. A jóságos arcú néni aláírja a két papírt és átveszi a pénzt. Megvárja, míg a postás elbiciklizik, aztán bemegy a házba.

16/1. UTCA 1'

Az utcán éppen a Kandisznó közeleg a kis ember társaságában -plöccs...kip-kop, plöccs...kip-kop-kip, plöccs-. Elhaladnak a bába kerítése mellett. Velük megyünk tovább. Hogy elérjenek a házhoz, ahol ma végzi jólfizető munkáját a hatalmas állat.


16/2 UTCA - ÓLBAN 1'

Görög az emse s a kandisznó rámászik. A disznótulajdonos és a néne büszke mosollyal nézik a két jószág irigylésre méltó párzási kedvét.


16/3. UTCA - BÁBA HÁZA, HÁTSÓ UDVAR 1'

Az ól hátsó deszkáján átlátunk a Bába házához. Meglessük, ahogy a Bába a nyári konyha felé siet. Rendet tesz odabent a konyhában: tálkákat pakol, kis dundi üvegcsékbe tölt valami folyadékot, mosogat, gondosan többször is áttörli a konyhaasztalt. Még a rádiót is bekapcsolja. A zenére táncolni kezd, kutya jó kedve van. A dundi üvegeket feltölti fehér folyadékkal.


16/4 UTCA 30"

A kandisznó bevégezte dolgát, kifelé halad a házból, keskeny íven kell áthaladniuk. Elől megy a disznó. Mikor a hídra lép -plöccs...-, a súly alatt megbomlik kicsit a cement -hress-, egy kis darab a vízbe hull -pliccs...- és felveri az ott tanyázó béka nyugalmát. Az pedig -csobb- beugrik a vízbe. (+ béka szubjektív a távozó disznóról)

17/1. HORGÁSZTÓ 30”

Őt követjük, ahogyan úszik: bádogkannák, vízbe dobott műanyag dobozok között szlalomozik, mígnem nagyobb vízhez ér.

17/2 HORGÁSZTÓ 30”

Ott a szegény békát egy harcsa kapja be, és a hallal úszunk tovább a mélybe. A hal elúszik egy férfi hullája mellett, és bele-belekap a rothadó húsba. Aztán a víz mélyén egyszer csak csobbanás hallatszik, a hal felfigyel a felette lebegő kukacra, és bekapja. A horog megakad a szájában, majd egy zsineg vontatni kezdi kifelé.

17/3. HORGÁSZTÓ 6’

A parton horgász ül, ő a Rapsic, örül a zsákmányának. Megüti a halat, aztán szakszerű mozdulatokkal összecsomagolja a bicikliútra. Elkarikázik. A hal a bicikli mellett lóg.
A töltésen találkozik a Rapsic a Rendőrrel, büszkén mutatja neki a halat. A kisebbeket odaadja. Aztán odébb teker.
A Rendőrautóban egy idős asszony ül kisírt szemekkel. A tó másik partján álló bódékhoz hajtanak. Kiszállnak a kocsiból. A rendőr körülnéz. Egy horgászbot bedobva, fél szendvics a kisszék mellett, minden megvan, a halak már régen döglöttek a hálóban, a kulcs a bodega ajtajában, mintha csak pisilni ment volna egy perce a horgászgazda. Az asszony a vizet nézi és sír. Halkan, hogy a rendőr ne vegye észre, imádkozik. A Rendőrnek valami nem tetszik. Szakszerűen vizsgálgatja a nyomokat, gondolkodik. Benyit a bodega ajtaján.


18. RAPSIC HÁZA 1’

A harcsa teste csattan az asztalon. A Rapsic – az orvvadász - eszik az asztalnál. Másik kisebb asztal körül lányai. Mert azzal verte az Isten, hogy csak lányokat adott neki. Ötöt.
Az asszony szigorúan nézi a férjét. A lányok gyűlölettel és félelemmel telve sütik le a szemüket. Egy szó sem esik a szobában: a férfi jóízűen eszik. Csak ő. A felesége elindul kifelé. A Rapsic háta mögé kerülve átlátunk a hátán. Mintha röntgenképet látnánk, nyeli az ételt.


19. KÖRZETI ORVOSI RENDELŐ 5’

Azt az előbbi röntgenképet közben már a körzeti orvos nézi a rendelőben. Egy középkorú, vézna férfit vizsgál. A félmeztelen ember mögött az asszonya tördeli a kezét. Csöng a telefon, az asszisztens felveszi, hallgat, feljegyez valamit egy papírra. Leteszi, de máris újra csöng a telefon. Az orvos a székbe roskad, gondolkodik, tanácstalan. Aztán nagyot sóhajt és elővesz egy nagy alakú nyomtatványt. A személyi igazolvány alapján kitölti, aláírja és pecsétet nyom rá. A férfi addig visszaöltözik, az asszonya lélegzetvisszafojtva figyeli az orvos ténykedését.
A váróteremben a férfiak ülnek, az asszonyok állnak. Vigyáznak a férjekre, ők csak kísérnek. Rengetegen vannak, és valahogy minden férfi olyan kedvtelen, és hasonló a másikhoz, mintha egy kórság, ugyanazon sors emésztené őket. A vizsgálóból most kilép a férfi és az asszonya: a férfi nagyon beteg, az asszony bár nem akarja mutatni, nagyon boldog. Kezében a hatalmas nyomtatvány, és még meg is csókolja az urát. Büszkén néz a többi asszonyra, mikor elvonul előttük. Azok sandán egymásra néznek.
Kinn az utcán felteszi a lovasszekérre az urát. A bakon a Bolond fiú várakozik. Az asszony kiveszi a kezéből a gyeplőt, és elhajt.
Akkor jön szembe a Méhész. Az országúton megy, bele a messzeségbe. Vállán különleges méhész-szerszámok. Mikor már nagyon messzire ért, már-már a táj részévé vált, egyszer csak eldől, mint a kapa.


20. KOCSMA 1’

A teke bábu eldől. A kocsmában már csak hat férfi játszik a tekével. Az egyik kisöreg állítja fel az eldőlt bábukat, és viszi vissza a golyót a többieknek. Egyszer csak halotti menetet pillantanak meg az úton, ahogy a temető felé halad. A golyószedő kisöreg kivételével mindannyian csatlakoznak az utcán vonuló falubeliekhez.


21. UTCA 1’

Nyikorog a lovaskocsi. Ez a kis koporsó is hatalmas súly. A kocsi után közvetlenül feketébe öltözve, lassan lépked az ebédfőzésnél megismert nagymama, mellette a szintén gyászruhába bújt család. Még a gégemetszéses tata is ott baktat mellettük. A kisunoka halt meg.
Falubeliek, siratóasszonyok csoszognak utánuk. A menet vége felé már nincs mindenki feketében, ott sokakat már csak a kíváncsiság hajtott oda.
A gyász némaságában a nehéz sóhajok, kibuggyanó könnyek, elfojtott zokogások megsokszorozva hallatszanak. Celofánba csomagolt virágok zörögnek, gyűrögetett zsebkendők surrognak, léptek koppannak tétován.
A postás leveszi a sapkáját az elvonuló gyászmenet láttán.

HARMADIK TÉTEL: FINÁLÉ

22/1. CSEKLIK BÁCSI HÁZA 1'

A menet elvonul Cseklik bácsi előtt. Az maga elé meredve csuklik. A gyászolók elmennek, mi Cseklik bácsival maradunk. Egyszer csak eláll a csuklás. Az öreg is elcsodálkozik. Mélységes mély csönd lesz hirtelen. Mindenhol csönd van, az állatok sem moccannak.

22/2. CSEKLIK BÁCSI HÁZA 2’

És akkor remegni kezd a föld. Remeg az asztal a Tsz-étkezdében, gyűrűzik kocsmai pohárban a fröccs, reped a fal a nagymama házában, megindulnak a porcelánok a Méhész feleségének vitrinjében. Még a varrodai gépek is beleremegnek az iszonyatos robajba. A kukoricamalomban új dűnékbe rendeződik a sokmilllió sárga mag, a bába öreganyja ágyánál lévő tálkában pedig vadul himbálóznak a légytetemek.
Az állatok tanácstalanul menekülnek az ítéletnap elől, fut az őz a búzatáblában, a nyúl ijedten keres menedéket az erdőben, a baromfiólakban kitör a káosz, de még a Rapsic házában lévő láncra vert róka is kétségbeesetten kaparja a ketrec alját.
Megremeg a föld a temetőben is, és a frissen ásott síron lassan, a szemünk láttára nő ki a földből, ereszt leveleket, hoz bimbókat, virágokat majd szőrös kis terméseket az a jellegzetes növény, amit a 4. jelenetben a jóságos arcú nénike gyűjtött a mezőn.
Minden helyszínen érezni a velőig hatoló, morajló zajt és a földindulást. A horgásztónál beleszakadnak a stégek a vízbe, a körzeti orvos rendelőjében önálló életre kelnek a gyógyszeres üvegek. Még a templom harangja is megkondul. Itt a világvége!


22/2 virág. CSEKLIK BÁCSI HÁZA - TEMETŐ

Megremeg a föld a temetőben is, és a frissen ásott síron lassan, a szemünk láttára nő ki a földből, ereszt leveleket, hoz bimbókat, virágokat majd szőrös kis terméseket az a jellegzetes növény, amit a 4. jelenetben a jóságos arcú nénike gyűjtött a mezőn.


22/3. CSEKLIK BÁCSI HÁZA – LEGELŐ 10”

És akkor elzúg a falu felett a taszári amerikai légibázis legújabb típusú vadászgépe. Először csak a kis fekete folt látszik belőle a rét felett, ám ahogy egyre közelednek, lassan kivehetővé válik a formájuk. A réten legelésző birkák közeledtére először összebújnak, majd mikor a gép irtózatos robajjal elhúz a fejük fölött, észvesztve szaladnak szét a szélrózsa minden irányába, magára hagyva a kétségbeesett pásztorlányt.


22/sió. CSEKLIK BÁCSI HÁZA - SIÓ CSATORNA

Siócsatorna alatt elrepül, élesen fel. A hídon áthaladó rendőr nem hisz a szemének.


22/4. CSEKLIK BÁCSI HÁZA - GÉPBEN 10"

A pilóta leveszi a maszkot, és szívből nevet a jól sikerült veszélyes csínytevésen

22/5. CSEKLIK BÁCSI HÁZA 1’

Utána néma csönd. Aztán az öreg: ül a padon, és egyszerre: hukkle… Feltör belőle a csuklás. Újra ugyanabban az egyenletes ritmusban, mint rég. hukkle…, hukkle… DE KÖRÜLÖTTE MOST MÉG HEVESEBBEK A HANGOK. Kezdődik a finálé.


23. KOCSMA 1’

A tekepálya végén egyedül áll a kedves kisöreg, és gurít. Tarol. Körülnéz diadalittasan, de sehol senki. Magának viszi vissza a golyót, de nincs kedve tovább játszani.

24. UTCA 1’

A kocsma kerítése előtt a hatalmas kandisznó vonul el. Egyedül megy haza, nem kíséri senki. Befordul a kapun, megkeresi az ólat, és befekszik a sárba egyedül.


25. RENDŐRSÉG 5’

Először csak hangetűdöt hallunk a rendőrségből, ahogy átlépjük az épület küszöbét. Fémes hangokat, ahogy az írógép billentyűi csattognak, zárban fordul a kulcs, vasrács nyitódik és csukódik, páncélszekrény ajtaja nyikorog. Ahogy a folyosóról egyre közelebb érünk, a zajok is egyre erősebbek lesznek. A félig nyitott ajtón benézünk az egyik szobába. Nincsenek bent sokan. Egy-két alkalmazott lézeng csak látszólag céltalanul. Mintha vasárnap lenne.
A Rendőr, a Méhész fia, velünk együtt érkezik a szobába. Gondterhelten leül az íróasztalához. Papírt fűz az írógépbe, de nem ír. Kulcscsomót vesz elő, és kinyitja az íróasztala fiókját. Fényképeket szed ki belőle, azokat nézi nagy gonddal. Aztán vizet tölt magának, iszik, gondolkodik. Fel-alá kezd járkálni a szobában. Kibámul az ablakon a szomorú égre. Odalent a rendőrséggel szemközt éppen a postás nyújtja át a nyugdíjat egy középkorú asszonynak. A rendőr nézi és gondolkodik, nézi a postást, az asszonyt, a pénzt. Aztán veszi a sapkáját, és kimegy az épületből.

26. BOROSPINCE 3’

Darázsfészket próbál leverni a méhész felesége egy söprűnyéllel a löszfalba vájt borospince oldaláról. Kezében üres vödör. Idegesek a mozdulatai, ügyetlenül mozog a helyen, nem ő szokott itt tevékenykedni. Pedig nagyon siet.
Lopótökkel szívja az egyik nagyobb hordóból a bort. A nála lévő vödörbe fejti, majd mikor tele lesz, újra kiviszi a szőlősbe, és a földre önti. Annyira igyekszik, hogy néha önmaga gátolja saját magát a sietésben. Ha a szájához ér az ital, prüszköl, köpköd veszettül.
Mikor már a sokadik adagot szippantja a hordóból, váratlanul megjelenik a háta mögött az ajtóban a rendőr. Az asszony azonnal megérzi a hívatlan vendég jelenlétét, megfordul és meredten néz a fiára. A kétségbeesés teljesen lebénítja, csak a vér lüktetését hallja a fülében. A lopótök tartalma közben a földre csurog. A Rendőr döbbenten néz vissza, irtózat és szomorúság van a tekintetében. Sokáig mozdulatlanul bámulnak egymásra. Már nincs mit mondaniuk, mindketten tudnak mindent.


27. MŰVELŐDÉSI HÁZ 4’

A Rendőr egyenesen a művelődési házba megy. Odabent lakodalmat ülnek. Az ifjú páron már most látható, hogy sehogyan sem illenek össze: hideg fiatal lány, és egy erősen ittas, jó kedélyű, idősebb, tehetősebb család nyiszlett fiacskája esküdött egymásnak örök hűséget néhány órája. A násznép már jócskán ivott, mindenhol kipirosodott arcok és orrok, kedélyes hangulat. Az asztalokon mindenfelé a vacsora maradványai. Van, aki még mindig eszik. A legtöbben csak isznak, dohányoznak, a cimborákkal beszélgetnek meg-megtántorodva, vagy biztonságosan a falnak dőlve. Rettenetes a füst és a hangzavar.
Középen most a falu asszonykórusa énekel éppen: a Csak egy nap a világ kezdetű dalt adják elő sipító hangjukon. Csupa feketébe öltözött özvegy. Csak néhány fiatal lányka van közöttük tarka népviseletben. Most közülük áll elő az egyik, és egy szépséges népdalt énekel: “Árva vagyok…”
A rendőr magába roskadva ül a mulatság forgatagában –nagyon egyedül. Nem hall és nem lát már semmit. Még azt se veszi észre, ha véletlenül meglökik, vagy egy-egy ismerős üdvözli. Véglegesen és elviselhetetlenül tisztán összeállt fejében a történet.


28. CSEKLIK BÁCSI HÁZA 1’

Megismerjük a házat az alkonyatban. A kéményből narancsszínű szikrák pattannak. A kispadon nem ül senki. A házból csuklás hallatszik: - hukkle… - még ki, az utcára is. Cseklik bácsi lefekvés előtt még citerázik egy kicsit, aztán betakarózik és leoltja a villanyt. Lassan elered az eső. Eleinte csak halkan alájátszik Cseklik bácsi csuklása ütemének, aztán lezúdul az éji zápor, vastapshoz hasonlatos dörömböléssel az aszfaltra.


– VÉGE –